Keresés

A 1850-es években agrárkonjunktúra volt Európában, a nyugati országokban nagy volt a kereslet a keleti rész terményeire, nagy kereslet volt a magyar termékek iránt is.  Az osztrák kormány részesülni akart ennek hasznából, megvette a Központi Vasút vonalait és vasutakat kezdett építeni a magyar agrárvidékekre, hogy el tudják szállítani a terményeket nyugatra. Az építkezésekre francia és belga hiteleket vett fel, de egy idő után nem bírta fedezni a vasútépítés és a hadsereg fenntartás költségeit és csődbe ment 1854-ben. Eladta a magyar vasutakat francia befektetőknek és egy elég szerencsétlen konstrukciót hozott létre vasútépítésre, a kamatbiztosítás rendszerét, az állam garantálta befektetés nyereségét és kifizette az előre megállapított haszon és a tényleges bevétel közti különbséget a befektetőknek, ez persze komoly visszaélésekre adott lehetőséget.

Amikor még nem volt vasút, hogyan szállították ide a hosszú sínszálakat? És hogyan kerültek ide az első mozdonyok?

Tehát 1850. március 7-én megszűnt a Központi Vasút, a vonalait az osztrák állam vette meg. Az osztrák állami vasút a magyar területre létrehozta a Délkeleti Államvasút céget. Megkezdték a Vác-Pozsony vonal építését. Anton Rost volt a vezető, Carl von Ghega a főmérnök. A szakaszhoz hidakat kellett építeni a Nyitra, a Vág, a Garam és Ipoly folyókon. Ezek fából épültek, később vashíd épült a helyükre. Hamar elkészültek, a Vác- Párkánynána szakaszt 1850.december 16-án, a Párkánynána - Pozsony szakaszt 1851.szeptember 6-án adták át. 1855-ben eladta az osztrák kormány a magyar vonalait egy magáncégnek, az Államvasút társaságnak.

A szabadságharc leverése után a magyar vasútvonalak az osztrák állami vasút tulajdonába kerültek. 1850-től folytatták a Pest-Bécs vonal építését, 1850. szeptember 16-án adták át a Vác-Párkánynána közti 44 kilométeres szakaszt, 1851. szeptember 6-án pedig Párkánynána - Pozsony közti szakaszt.