|
|
 |
dalia
1999-06-28 08:17:12
|
36
|
Könnyen??????
Drága jó egy ember, szerinted nekem könnyü ez a "váltás" ahogy felborítottam az egész életemet, és ezzel ugye akaratlanul másokét is?? Eszméletlenül nehéz, még mindig vannak pillanatok amikor sziklafalrol tegingetnék lefelé a mélybe, mert talán az lenne a megoldás... de aztán felemelem lehajtott fejem, megrázom magam, mert élni KELL, akkor is ha ilyen nagyon nehéz néha.
Abban igazad van, hogy nekem néha vannak az életemben egyetlen másodperc alatt fozott döntéseim, vagyis ez így nem is igaz, inkább úgy néz ez ki, hogy hetek, hónapok, évek alatt érlelödnek bennem a dolgok, csak épp nem vagyok teljesen tudatában, hogy én most egy döntéselökészitésen dolgozom, hanem abban a pillanatban amikor kimondom, megteszem, megveszem, stb. úgy tünhet "hirtelen felindulásból elkövetett" tettröl van szó, de ha utána önvizsgálatot tart az ember gyönyörüen láthatja a döntése elötti okokat sorban felsorakoztatava a hétköznapokban.
A "hibás" döntésekkel (nem jó szó ez a hibás, jobban tecc tündérlala által megfogalmazott "mai eszemmel már másképp csinálnám") pedig úgy vagyok, hogy ha felismertem, hogy "hibás" akkor az már jó, akkor már lehet úgy alakítani a jelent, ill. a jövöt hogy az ember kihozza a szituációból a lehetö legjobbat. Soha nem áltattam magam azzal, hogy szent vagyok, ember vagyok, bizony gyarló ember...
Ps: ...mintha kicsit elkanyarodtunk volna az eredeti témátol... vagy mégse??? |
|
A hozzászólás:
 |
egy ember
1999-06-27 23:21:42
|
35
|
dalia
Érdekes, hogy másképp fogalmazunk, de hasonlovat mondunk. Nekem nem megy ilyen könnyen egy váltás, mint Neked. Sokat rágódok egy-egy döntésen, mire dűlőre jutok. Van, hogy későn))) Lehet, hogy jobban kéne hallgatnom magamra? Azazhogy még jobban?))))
1mbr
|
|
Előzmény:
 |
dalia
1999-06-27 22:11:40
|
33
|
Igazándiból semmi, de semmi problémám a külvilág által diktált erkölcsi alapmintákkal, söt! Bizony be kell tartani bizonyos szabályokat, az alapvetö 10 ponttal nincs is igazán baj. Valami olyasmit szeretnék kifejezni, mikor a belsö hangról beszélek, hogy nem szabad hagyni, hogy itéltessenek! A látszat néha nagyokat tud csalni... Az a problémám ezekkel a külvilág által diktált normákkal, hogy igazándiból csak azt várják el Töled, hogy csináljunk úgy mintha rendes emberek lennénk... meg minden rendben van, 90-es évek van, az emberlánya legyen sikeres, csinos, sziporkázóan okos, erkölcsileg fedhetetlen, rendezett családi háttér... ezt várja el a külvilág... és dalia teljesíti is szépen az elvárásokat, nincs is ezzel gond. De! az alap parancsolat akkor is belülröl fakad, mondtam már fel olyan munkahelyen, ahol "fantasztikus karrier" várhatott volna rám, csak épp olyan gerinctelen embererk vettek körül, hogy egy reggel komolyan megijedtem magamon, hogy én is olyanná válok. Mert elnyomtam belsö kis villogó vészlámpámat, aki szegény nagyon próbált jelezni, hogy nem jó ez Neked dália :-)) és elhagytam álomlovagot, pedig mindenki mondta, hogy milyen szép pár vagyunk... sorolhatnám még. A lényeg az marad, hogy ne bánjuk meg soha holnap tegnapi tetteinket, kicsit buddhista szöveg talán, de ismerjük fel a szituációban, hogy semmi sem véletlen, minden azért történik velünk mert tanulnunk kell belöle. MegÉlni az életet. Önmagunkhoz hüen.
Lenullázásról pedig annyit, hogy SZVSZ soha nem lehet teljesen nullázni, söt nem is szabad. (mondja ezt dalia, akinek épp most fordul fel teljesen az élete... :-)) )
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|