Keresés

Részletes keresés

dalia Creative Commons License 1999-06-28 08:24:37 37
Tündérlala!
"ez a sok hüje mind szembe jön az autópályán" példfa nagyon rulez, esetleg annyit szeretnék hozzáfüzni, hogy azt azért nem szabad elfelejteni, hogy nem biztos, hogy rossz irányba megy az ember, nem mindig visszafordulni kell - v. véletlenül se leállni a leállósávba :-))) - hanem csak átmenni a másik oldalára az autopályának, folytatva az utat elöre, merthogy ott azért mégiscsak biztonságosabb... :-)))
arról nem is beszélve, hogy nem árt néha becsatolni a biztonsági övet... :-)))
A hozzászólás:
tündérlala Creative Commons License 1999-06-27 23:16:54 34
Kedves egy ember,

Nagyon érdekes gondolatokat írtál.
1./
"Gondolod, hogy nem illúzió? "
Azt gondolom, hogy nem. Persze reálisan nem gondolom, hogy BEFOLYÁSOLNI nem tudnák, de az IRÁNYÍTÁST már meg lehet tagadni. Példázatod érdekes, de nem érzem túsznak magam. Viszont az igaz, hogy egy laza utazóként is el kell fogadnom az általam igénybe vett szálloda kifüggesztett szabályzatát.
2./
Azt már kicsit elkönyveltem, hogy a külvilág dolga az, hogy nyomassa az impulzusait, és hogy szüntelenül "próbálkozzon", hogy kizökkentsen az általa veszélyesnek/"magadnak valónak"/egoistának stb.stb. titulált harmóniádból. (Anyám, szomszéd, főnök/üzlettárs, stb.)
Viszont nagyon jó példád volt a KRESZ. Arról az jut eszembe, hogy kifejezetten szeretem a táblák, közlekedési szabályok hűvös logikáját. És nem utolsó sorban annak köszönhetően nem ütköznek össze az autók és halnak meg emberek...
Viszont az is eszembe jutott, ha tartósan dühöngök, hogy "ez a sok hüje mind szembe jön az autópályán", akkor lehet hogy a hiba az én készülékemben van... :-)))

"Itt a probléma abban van, hogy mivel a belső mag maga is változó lehet, hosszabb idő távlatából az ember akár még el is ítélheti korábbi önmagát. :-)) Pedig ilyen nem szabad tenni!!"

Szerintem sem kell "elítélni", de azt nyugodtan ki merem mondani, hogy mai eszemmel már nem úgy csinálnám...
És ettől nem érzek semmi meghasonlást. Pont ez szerintem a "lelki evolúció".
Viszont "lenullázni" sosem kell/szabad, SZVSZ. Szerintem sosem kell megengedni, hogy elhitessék velünk, hogy "mindent rosszul csináltunk", meghogy "értéktelen nullák" vagyunk...
Talán ehhez kell az a megszüntethetetlen belső (atom)mag, amiről dália beszélt. Hogy legyen mire szépen újra építeni a dolgainkat, mint a hagymán a héjak...

Előzmény:
egy ember Creative Commons License 1999-06-27 21:51:12 32
Kedves tlala
""Így el lehet kerülni, hogy az aktuális trendek/kormányzatok/izmusok/szekták irányítsák belső életünket.""
1./ Gondolod, hogy nem illúzió? Gyakran eszembe jut az a piszológiai alaptörténet, mely szerint a túsz egy idő után megszereti fogvatartóit és szabályosan védelmébe veszi őket. Fura dolog az emberi tudat, minden, csak nem objektiv, minden, csak nem állandó, minden csak nem megbízható :-)))
2./ Én már itt kemény kritikákat kaptam, mert merem követni a "belső hangjaim" a külsőkkel szemben akkor is, amikor a külsők a jót és az erkölcsöt diktálják, a belső szerinti magatartás pedig eccerűen jó nekem... De meddig lehet ezt csinálni? Mit szól ehhez a külvilág? Hiszen a parancsolatok - 10 db., vagy Btk., vagy Kresz - közvetítenek valami társadalmi minimumot, azért nem lehet őket ab ávó figyelmen kívül hagyni. Úgy tűnik. Nem tudom, csak jár az agyam... Csak éppen míg 2000 éve 10 parancsolat elég - sőt sok))) - volt egy életre, ma szabályok ezrei hálózzák be az életet és eccerűen betarthatatlanok. Az ember szinte állandóan lojalitási válságban van...
""Talán dália arra gondolt, hogy mindig legyünk hűek AKKORI önmagunkhoz, és ahhoz a bizonyos belső maghoz... ""
Igen, ezt már dália is megerősítette. Itt a probléma abban van, hogy mivel a belső mag maga is változó lehet, hosszabb idő távlatából az ember akár még el is ítélheti korábbi önmagát. :-)) Pedig ilyen nem szabad tenni!!
Bár vitatkozom dáliával, de azért én is úgy érzem, hogy van "belső magom", de nagyon nehezen tudom ezt megítélni, hiszen az önismeret a legnehezebb dió. Velem már többször előfordult, hogy teljesen lenullázott az élet, úgy éreztem, hogy minden, amiben hittem, amiért éltem, elveszett. Mi marad ilyenkor? Az, amit nickemül is választottam, egy eccerű, puszta ember, aki eszik, iszik, ürít, dolgozik és ha van még ideje, akkor megpróbál a világgal kommunikálni, aztán ezen az alapon érzelmei lesznek és talán újra boldog lesz egy időre - a következő vesztésig... És persze minden benne van, minden mozgatja, ami addig vele történt.

dália
""vagyis olyan "parancsolatok", elvek, hitek kellenek, amely EMBERRE van szabva, mint ahogy a PC-n is csak PC-s programok futtathatók...""
Én úgy érzem, hogy Benned erős ellenérzés van a kívülről diktált magatartásokkal szemben, úgy általában. Én asszem, hogy még a szerelmed kedvéért sem vagy tán hajlandó az általa elvárt magatartásra. Vagy ha igen, akkor csak időlegesen. Van ebben a magatartásformában félelem és bizalmatlanság is a másikkal/másokkal szemben. Ez a magatartás nagyon racionális és biztosan jó védelem az ellen, hogy olyan mélyen vesztessé válj, mintahogy korábban velem történt. Hát igen, nem vagyunk egyformák - szerencsére. Ahány ember annyiféle életfilozófia, annyiféle 10 parancsolat, de tényleg érdekes összevetni a magunk felfogását másokéval - pl . ebben a topicban :-))
1mbr

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!