|
|
|
|
 |
egy ember
1999-06-27 15:27:08
|
22
|
Kedves dalia
A kor dolgot most inkább hagyjuk...
Amit leírsz, az tényleg szép: ahogy leírtad és amit leírtál, egyaránt. De történt már Veled olyan, hogy egyszer csak észrevetted, hogy a saját belső hangod "megváltozik" és már nem vagy ugyanaz, mint korábban voltál?
Az én mai belső hangom egészen másként súg nekem, mint tette azt 10 évvel ezelőtt. Igaz, az elmúé 10 évben körülményeink is kissé megváltoztak. :-)
Asszem parancsolatként talán célszerűbb külső mércét találnunk, ami nem változik velünk együtt. Lehet ilyen? Végülis az ember mindent szubjektíven értékel. Még a 10 parancsolat is 10 millióképpen értelmezhető...
1mbr |
|
A hozzászólás:
 |
dalia
1999-06-27 14:22:19
|
21
|
legyen meg tündérlala akarata, hát éljen akkor még egy kicsit ez a topic... :-))
továbbgondolás:
elöszörishát mi az hogy az én koromban???? 100 éves néniknek már igazán nem illik emlegetni a korát!!! :-))))))
önmagunk maradása alatt egy olyan belsö, megfogalmazhatatlan hangot értek, ami vhogy mindig megmutatja a helyes utat, sugall, irányit, hogy ne térjen le az emberlánya a sárga útrol... csak tudni kell, meg kell tanulni odafigyelni rá, csendet terermteni magunkban, kétszemközt lenni néha, hogy hallani lehessen. Nem egy könnyü feladat. Elnyomható a hang rikitó szadossággal, alaptomos szürke köddel, barbi-rózaszin müvilágálmokkal.
Nem szabad elzárkozni a külvilágtól persze, észre kell venni a körülöttünk zajló dolgokat, nincs szomorubb, mint ha ellenzövel nézve csak magunkba látunk.
Olyan szörnyen nehéz megfogalmazni ezt a 10 vagyis inkább 1 parancsolatot, azt hiszem ez lehet az amit a Hívök az Istenüknek neveznek.
de lehet, hogy tévedek. próbálkozom méltósággal, tisztelettel, tisztasággal, örömmel élni, nehéz megmondani milyen parancsolat alapján.
vmi ilyesmi már elhangzott pl. az "ember maradni..." topicban is. |
|
Előzmény:
 |
egy ember
1999-06-27 13:06:58
|
19
|
Tündérilala
Óhajod parancs (nem10csak1)
Kedves dalia
Annyira nehéz dolog a változások, jövések-menések között önmagunk maradni, hogy bizony változunk közben rendesen - az események alakítanak rajtunk. A Te korodban még azt hittem, hogy engem semmi sem változtathat meg - tévedtem... Persze, attól még törekedni kell arra, hogy változó önmagunk maradjunk... (Ez nem válasz volt - csak továbbgondolás)))...)
1mbr |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|