Sziasztok!
A jelek szerint Ti (+Enid) örülni fogtok buta macskákról szóló történeteknek. Ha nem, szóljatok, bár már késő.
Nekünk otthon kettő is van, és egyik sem valami IQkirály.
Kezdetben vala Pixi. Csillogó fekete, karcsú, intelligens pillantású állatka. Mivel gyönyörű, talált hímet, lett is alom (sikerült lefényképeznem - véletlenül! - a nagy találkozást), bájos, szép és kevésbé szép gombócok.
A legszebb maradt nálunk, egy szürke cirmos kandúr. Egészen különleges bundája van, kicsit hosszabb az átlagosnál, kicsit több az átlagosnál, olyan, mint a japán tollrajzokon.
Ez a macs még csíra korában betévedt az ágy és a fal közé. Saját hossz kb. 13 cm, fal-ágy táv kb. 12 cm. Nem tudott kijönni. Pedig nem zsákutca, meg is lehet fordulni, ki is lehet tolatni, de nem. Neki ezek a lehetőségek nem tetszettek, és elkezdett sírni. Pixi, aki 30 centivel fölötte üldögélt az ágyon, a csodásan éles hallásával hallotta, hogy baj van, az irányt is bemérte, de nem látott ott kismacskát. A 3. dimenzióval ő is megakadt, nem nézett be a résbe, hanem szintén sírva fakadt.
Természetesen amint kimulattam magam, megmentettem a kiscicát.
Ez a nagyagy kb. 3 éves korára tanult meg vadászni. Addig csak lopózott (azt a jelek szerint BIOSból tud), aztán a zsákmány (feketerigó) előtt elakadt. Zavarba jött, felült, elkezdett mosakodni. Rigó persze mint akit puskából lőttek ki. Fél éve tudja, mit kell csinálni, azóta rendszeresen hoz anyámnak elemózsiát.
Simogatni nem lehet, mert azonnal lemegy alfába, és kisgyermekként elkezd dagasztani. Kisgyermek korában még nem voltak karmai, így ezekkel most sem törődik. És ez nekünk fáj.
Pixi már kicsit kikupálódot, de még mindig folyatja a nyálát, ha dagaszt, meg nem érti teljesen az ajtók mibenlétét. Ők az első két macskánk, akik nem tudnak ajtót nyitni.
ui: A Bársonytalpakon oson a halál c. művet kik olvasták? WoW.
|
