Nem sèrtődtem meg,de hadd legyen mar mas véleményem. Márciusban olyan szarulvoltam,hogy felkelni alig tudtam. Olyan szédülés, hogy bútortól bútorig mentem. Olyan rohamok,hogy az orvos mondta, felir vmit ,mert ez borzasztó. Es akkor jon itt nekem,hogy te nem is vagy beteg. Akkor ott a melyben,azt mondtam, igy nem mehet tovabb. Minden nap csinaltam vmit. Kaptam gyógyszert, de hogy azzal csak fekszem v csinalok vmit,az az en döntésem..en ugy döntöttem, nem fogom ugy élni az életem, ahogy a betegség akarja.
Tudod szerintem az alapvető hiba a rendszerben van. Látom a kulömbsèget Magyarorszag ès Németország között.
Otthon felírják a gyógyszert és ennyi. Itt azzal kezdi, nem bírod gyógyszer nélkül? Ha nem ír vmit, de a legfőbb irány a terápia. Dolgoztam ilyen helyen. A kórház után kikerül otthonokba a páciens és indul a rehab. Beállítják a gyógyszert és onnantól kezdve indul az élet,. Nincs kedvem szerint gyógyszer szedés. Volt olyan páciens, aki nem csak pszichiátriai betegségékkel , hanem rákkal élt együtt. Reggel kelés van, még kell jelenni etkezèseknèl, gyogyszeradàsnàl. Délelőtt munka v terápia. Házhoz jön minden orvos, terapeuta. Délután pihenő 2ig, aztán 6 ig újra munka v terápia.
A kórház ugyanez. Elsö perctől terápia. Ez egy ilyen világ...
Sajnálom, ami veled történt, de az idő gyógyít. Fog még a te életedbe is változás jönni. Talán az higy elvesztettél mindent, ez újra kezdés lehetőségèt mutatja neked. Tudod en hányszor kezdtem nulláról 2 válás után?
|