Keresés

Részletes keresés

Girafe Creative Commons License 1999-06-23 21:39:46 23
Én is közel voltam már a lét és nem lét gondolatához, kb. két évvel ezelőtt. Akkor persze nagyon nagy mélységeket jártam meg, mondhatnám a poklot. Akkor született a kisfiam. Nőknél gyakori a szülés utáni depresszió, és persze én sem voltam kivétel. Engem az segített ki a gödörből, hogy beiratkoztam egy tanfolyamra, így tartoztam valahová és ott számontartottak. A másik ami megakadályozott az önkezűségben a gyermekem iránt érzett felelősségérzet, és kötelességtudat volt.
A hozzászólás:
izé Creative Commons License 1999-06-23 21:30:16 22
Nekem volt egyszer egy nagyon súlyos depressziom, három évvel ezelőtt. A végén már tollat sem tudtam fogni, nemhogy dolgozni. ( Merthogy ilyen író szerűség lennék.) Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult akkori munkahelyem ( Korház-Neuropszichológia), + szeretett nagyapám fél éves haldoklása, majd halála. Többször megfogant bennem az ötlet, most beveszek néhány altatót, iszom egy üveg bort, ámen.
De aztán, mégis.
Azóta sem tudom, hogyan, de egyszer csak kezdtem magam jól érezni. Ez úgy kábé két nap alatt sikerült. Azóta piszok jókedvű csávó vagyok, bár, most nem annyira, de ez hosszú sztori, meg itt másról van szó...( barátnő)
Ha érzek némi depressziót, levertséget magamon, felrakom Liszt Les Preludes-jét, s a 16 perc alatt minden gondom +oldódik...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!