|
|
 |
CyS
1999-06-23 16:51:54
|
106
|
Igazságunk van tehát, kedves flyOrDie. De :-)-jon már egy kicsit többet, oly nagyon komlynak tűnnek így a hozzászólásai. Ami persze értelmileg igaz is, de tegyük már kissé oldottabbá a hangulatot!
Ugye megérti flyOrDie, a komoly?
A romantikát meg ne bántsuk már, még akkor se, ha idealizált (ld boldog békeidők). Egyszerűen csak jó, nem bánt senkit.
No, miután ezt megbeszéltünk - és mégsincs este - mi legyen most? Bárki?
Üdvözlettel,
CyS |
|
A hozzászólás:
 |
flyOrDie
1999-06-23 16:39:24
|
105
|
CyS:
"a megszokottól való eltérés hordoz olyan hangulati többletet, amitől az egész szöveg izgalmasabb lesz"
egyetértek. A konvencióktól való eltérés felkelti a figyelmet. (De kelthet pozitív és negatív érzelmeket is...) A magázás lehet például romantikus jellegű, mert az - erősen idealizált - régmúltra emlékeztet. Szerintem ez az egyik fő ok, amiért jobban vonzódnak a nők a magázódáshoz, mint a férfiak.
Azt is elfogadom, hogy a magázódás mint különlegesség hasznos lehet. Sőt, mint írtam néha még én is használom. Másik oldalról viszont csak addig jó, amíg tényleg különlegesség és nem megszokás. Például jó ez a magázódos topic, mert itt mindenki kiélheti ezirányú vágyait, másrészt a korábban leírt okok miatt nagyon nem szeretném ha általánossá válna a törzsasztalon.
Szerintem a magázódás még mindig túlságosan gyakori. Például az informatikában ugyan általános a tegezés, de első alkalommal a magasabb beosztásút, aki idősebb is magázva szólítják meg.
|
|
Előzmény:
 |
CyS
1999-06-23 15:41:55
|
101
|
flyOrDie!
Remek teljesítmény! Elismerésem! :-) Az, hogy a tegezés mennyire fejez ki tiszteletet és nem csak a normális;, minden mondatunkban benne levő tiszteletteljes hangot engedi át (nem öli ki) - nos hát erről még érdemes lenne további disputát nyitni.
Helyezzük talán a dolgot egy másik perspektívába! Mit szól, kedves fOD (már ha megbocsát eme alpári rövidítésért) ahhoz a gondolathoz, hogy a megszokottól való eltérés hordoz olyan hangulati többletet, amitől az egész szöveg izgalmasabb lesz. Belátom, hogy a tisztelet szó ebben a kontextusban már nem állja meg a helyét, de má' ne hagyjuk, hogy egy korábban jónak tűnő gondolatunk megakadályozzon egy új, talán jobb, de az előzőnek némileg ellentmondó gondolat megfogalmazásában :-).
Szóval: magázódó századelőnkön egy írást a tegező hang dobott volna fel, mint ahogy ezt remekül szemlélteti Peter Handke: Közönséggyalázás című darabja. Nem tudom fejből végig, de van egy rész, hogyaszongya: "...és mivel a tegezés néhol már önmagában is sértés ezért tegezni fogjuk Önöket. Ti...!" Természetesen ez német nyelvben (meg -kultúrában?), ahol a magázás sokkal mélyebben gyökerezik a tegezés valóban megrázó lehet, de ez talán hasonló a századeleji Mo-hoz. Tegeződő korunkban egy magázódó írás hoz valami izgalmat a mondanivaló elé (alá, mögé, fölé, ossza be kedves fOD).
A lényeg szummázva tehát az, hogy az elfogadott szokástól eltérő ad a szöveghez hangulati többletet. Az én theoria-m az, hogy korunkban a magázás mintegy tiszteletet visz bele (némi távolságtartással), míg a tegezés nem visz ilyesmit bele (mit is visz bele? semmit, mert az a megszokott). Talán egy kicsit közelíti az írót az olvasóshoz.
Zavaros egy kicsit, tudom, de bízom benne, hogy érzi, kedves flyOrDie, a gondolat lényegét.
Elnézését kérve a hosszadalmas CyS-szenetért maradok mint mindig,
CyS |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|