"Úgy gondolom, hogy a magázódás nemcsak egyszerűen egy kommunikációs stíl (mely mint tudjuk az ember maga) hanem egyben lehetőség az egymás iránt érzett tisztelet és megbecsülés cizelláltabb kifejezésére."
Én máshogy gondolom.
A "stílus az ember maga" közhelynél csak egy nagyobb marhaság jut eszembe, a "kivétel erősíti a szabályt". A kivétel a legkevésbé sem erősíti a szabályt, a stílus pedig egyetlen (jelentéktelen) tulajdonság a sok közül. Egy embert a korábbi és a várható tettei alapján értékelek - a saját érdekemben. Ebbe beleértendő az is, hogyha valaki beszél, akkor jobban teszem, ha a tartalomra figyelek, és nem a stílusára.
A magázás részemről *semmiféle* tiszteletet nem fejez ki. (Például én tipikusan az ismeretleneket magázom. Hogyan tisztelhetném különösebben, ha nem is ismerem?...)
A jelenleg mindenki által elfogadott konvenció, hogy idősebb korban illetve fiatalabb idősebb felé magázódással kezd. A konvenciók felrúgása sokakat bosszantani szokott, de önmagában semmiképpen sem sértés - ettől független lesz aki azt hiszi, hogy ő most szándékosan meg van sértve, le van becsülve. Ha azt mondja, hogy 'hülye vagy', esetleg, hogy 'maga egy barom', na az sértés.
:-) tyutyus egy érdekes példa, ő sem tiszteletet fejez ki a magázással (feltételezve, hogy nem szokta az ismerkedést kapásból sértegetéssel kezdeni), hanem szexuális vonzalmat. Pontosabban fordítva, a tegezéssel fejezi ki, hogy semmiféle ilyen késztetése nincs. :-)
|