Keresés

Részletes keresés

flyOrDie Creative Commons License 1999-06-23 02:08:25 85
"Úgy gondolom, hogy a magázódás nemcsak egyszerűen egy kommunikációs stíl (mely mint tudjuk az ember maga) hanem egyben lehetőség az egymás iránt érzett tisztelet és megbecsülés cizelláltabb kifejezésére."

Én máshogy gondolom.

A "stílus az ember maga" közhelynél csak egy nagyobb marhaság jut eszembe, a "kivétel erősíti a szabályt". A kivétel a legkevésbé sem erősíti a szabályt, a stílus pedig egyetlen (jelentéktelen) tulajdonság a sok közül. Egy embert a korábbi és a várható tettei alapján értékelek - a saját érdekemben. Ebbe beleértendő az is, hogyha valaki beszél, akkor jobban teszem, ha a tartalomra figyelek, és nem a stílusára.

A magázás részemről *semmiféle* tiszteletet nem fejez ki. (Például én tipikusan az ismeretleneket magázom. Hogyan tisztelhetném különösebben, ha nem is ismerem?...)

A jelenleg mindenki által elfogadott konvenció, hogy idősebb korban illetve fiatalabb idősebb felé magázódással kezd. A konvenciók felrúgása sokakat bosszantani szokott, de önmagában semmiképpen sem sértés - ettől független lesz aki azt hiszi, hogy ő most szándékosan meg van sértve, le van becsülve. Ha azt mondja, hogy 'hülye vagy', esetleg, hogy 'maga egy barom', na az sértés.

:-) tyutyus egy érdekes példa, ő sem tiszteletet fejez ki a magázással (feltételezve, hogy nem szokta az ismerkedést kapásból sértegetéssel kezdeni), hanem szexuális vonzalmat. Pontosabban fordítva, a tegezéssel fejezi ki, hogy semmiféle ilyen késztetése nincs. :-)

manh Creative Commons License 1999-06-22 21:18:34 83
Tisztelt Mérnök Úr!

Engedje meg, hogy gratuláljak az okleveléhez!

Egyébként a munkahelyen a férfi főnökkel a nők magázódnak, férfiak tegeződnek. Női főnökkel a nők tegeződnek.
Amikor a férfi főnökkel a törzsasztalnál találkozom, ott tegeződünk- a magázódós topic persze kivétel.

A hozzászólás:
CyS Creative Commons License 1999-06-22 13:59:45 76
Hölgyeim és Uraim!
Engedelmükkel csatlakoznék a Virtuális Valóság eme unikum műfajához: vissza jövőbe.! Úgy gondolom, hogy a magázódás nemcsak egyszerűen egy kommunikációs stíl (mely mint tudjuk az ember maga) hanem egyben lehetőség az egymás iránt érzett tisztelet és megbecsülés cizelláltabb kifejezésére. S nem baj az sem ha elmerülünk a néhol archaikusnak tűnő nyelvezetbe, csak javunkat szolgálhatja: az elme élezése által. (Ilyenformán a mondanivaló mintegy háttérbe szorul, de miért is ne? - annyian annyi mindent akarnak mondani, figyeljünk mi inkább a hogyan-ra! Mit gondolnak a kedves Asztaltársak?
Van szerencsém!
CyS

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!