Keresés

Részletes keresés

silent hunter 3 Creative Commons License 2020-05-08 13:55:33 55672

Na mintha az èn szituációmat írtad volna le, csak én férfi vagyok.Megtapasztaltam ezt az egészet.

Baxika21 Creative Commons License 2020-05-07 22:53:55 55667

Köszönöm a választ!

Először én is arra gondoltam, mert az a logikus, hogy van neki más, vagy mást akar, de sajnos tényleg nem erről van szó.

 

Valóban 1,5 hónapja egyre aggasztóbb depressziós tüneteket produkál, a munkába menekül, rajtam kívül senkinek nem mutatja és nem beszél erről, orvoshoz nem akar menni, és már tőlem is elszigetelte magát.

 

Tiszteletben tartom, hogy egyedül akar lenni, de úgy  látom, hogy ettől csak még rosszabbul van.

Kérdeztem is tőle, hogy segített-e neki a távolság, elcsukló hangon azt mondta hogy jobb nem lett a helyzet.

Mégis, ha kérdezem mi segíthet neki, azt mondja

egyedül érzi magát biztonságban.

Egyre jobban ki van készülve.

 

 

Esetleg  volt már valaki ilyen helyzetben tudna tanácsot adni, hogy mégis mi lenne a jó?

Mi az ami egy ilyen helyzetben mégis segítene neki?

 

Nagyon szépen köszönöm!

 

 

 

A. anonyma Creative Commons License 2020-05-07 22:47:06 55666

Ez tetszik.

Ezt a ragaszkodást elemezgettem egy kicsit magamban, bár velem ritkán fordul elő, de azért elgondolkodtató, hogyan tudnak hülyét csinálni az emberből. Mondjuk a másik fél olyan lendületet, törődést, figyelmet, vagy annak a gesztusokban kifejezett ígéretét adja át elsőként, ami az "áldozatot" is lendületbe hozza. Hiszen pozitív gesztusokat fejeztek ki felé. Olyan, mintha valaki játékra invitálna, teljesen belelkesítene, majd amikor dobja neked a labdát, és te visszadobod, érdektelenül nézne. Kelletlenül visszadobná. Nem érted, mi történik, mert nincs valódi, nyílt kommunikáció. Ettől tényleg be lehet kattanni. Ez is double bind effekt, összezavarodsz, mintha a vízben az iszap felkavarodna, és egy csomó idő kell, mire tisztán (vagy csak tisztábban) látsz. 

A hozzászólás:
AirTiger Creative Commons License 2020-05-07 21:32:28 55665

Szia,üdv itt,én megpróbálom:

1.Neked egy nagyon szép,egészséges lelked van,ritka manapság

2.Sajnos esélyes,hogy a párod másba szerelmes

3.Nagyon ragaszkodó vagy,amit a párod tud,és emiatt nem értékel kellőképpen

4.A párod nem depressziós

5.A helyes magatartás pedig csak várni,hogy alakul a dolog

6. Egy ember sem ér annyit,hogy ennyit lelkizz rajta,Te vagy a fontos,nem ő

7.Legyél poziitv,mit veszíthetsz?Aki nem értékel,az kapja be

 

Tudnék még ilyeneket írni...

 

Előzmény:
Baxika21 Creative Commons License 2020-05-07 13:27:16 55664

Sziasztok!

Hallott már valaki hasonlóról, vagy volt már valakinek ilyen?

 

A párommal kapcsolatban kérdeznék, mi lenne vele a helyes viselkedés?

Azt mondja a depresszió oka, hogy hirtelen megváltozott a világ. Vállalkozó, és komolyan kockára került, amit eddig az életében létrehozott. Felmerült, hogy elveszít mindent.

De 3 hete újra van sok munkája, rendeződtek a dolgok, újra rendben kellene lennie.

 

Ő azonban ebben a 3 hétben is és folyamatosan egyre mélyebbre süllyedt, a munkájába menekült, és én tőlem egyre távolodott.

Azt mondta nagyon jó velem, de csak egyedül érzi biztonságban magát, egyedül szeretne lenni.

Az eltávolodás  a gyakorlatban úgy nyilvánult meg, hogy ő azelőtt mindig napi többször felhívott, és aztán ez nullára redukálódott, a találkozásokat sem akarta.

A testi vágya is szinte egyik napról a másikra nullára csökkent, ezt is megértettem.

Nincs neki más kapcsolat a háttérben, tényleg nagyon megszenvedi ezt az egész eltávodást, többször láttam, hogy "észrevetlenül" amikor beszélgettünk órákig potyogtak a könnyei.

Azt mondja  nem érti magát, és nem miattunk van ez, hanem a világ változott meg.

 

Még két hete még állandóan hangulatingadozásai voltak, hozott vörösrózsát, közben azt mondta egyedül akar lenni.

Meg 3 percen belül, hogy inkább ne találkozzunk, majd menjek hozzá, sosem zavarom. Aztán néhány perc múlva újra azt mondta egyedül lenne inkább, a munkába menekül.

 

 

Én ezt tiszteletben tartottam, időt adtam neki, nem kerestem, 4-5 nap múlva egy sms-t küldtem, hogy jól van-e, de azt láttam a szünet miatt csak még jobban eltávolodott.

 

Most már még mélyebben van. Már hangulatingadozások sincsenek, már nem is könnyezik.

 

Még múlt hét csütörtökön egy éjszakát együtt töltöttünk (nem volt semmi olyan) csak beszélgetés meg ölelés, készült a találkozóra kitakarított, bevásárolt  egész éjjel puszilgatott, szorított magához, olyanok voltunk, mint egy pár.

Még meg is tréfált, viccelődtünk is valamin.

 

Azt mondta ami igen érdekes, azért sem keres, mert ő a bucsuzastol nagyon szenved.

Mondtam neki, hogy gondoljon arra, hogy újra találkozunk, de ő arra nem tud gondolni.

 

 

Péntek reggel nagy szeretettel és öleléssel váltunk el, de aztán újra nem hívott.

Én küldtem neki 5 nap múlva most kedden egy sms-t, hogy hiányzik, utána rögtön felhívott.

Találkoztunk, ölelés, puszi minden, de az arcán már még nagyobb szomorúság.

 

Tegnap azt kérte, hogy bocsássak meg, de teljesen egyedül szeretne lenni, majd keres.

A munkába menekül, az eltereli a figyelmét.

 

Úgyhogy elfogadom, remélem  kibírom,  de én nem keresem. (mert közben én is rendesen megszenvedem ezt az egészet, és aggódom is érte)

Orvoshoz nem megy,a velem találkozni nem szeretne.

 

Vége lesz ennek egyszer?

Tudnék neki valamit segíteni?

Mi a helyes magatartás?

A barátainak nem beszél róla, és ők észre sem veszik.

Hogyan lehet lelki támogatás nélkül ebből kijönni?

 

 

Előre is nagyon köszönöm, a segítséget!

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!