Keresés

Imhol megint egy hétfo. Súlyos testi sértés
már felkelni is, nemhogy a holnapi
vacsit elorefozni, amely tett már vért és
verítéket kívánna bosszúképpen
ha a kecses szavú Szulamit éppen
ilyesmit találna mondani.

Lehámozom magam az ágyról.
Nyögve válunk el, mint hús a vágytól,
vagy akár, mint ágytól az ágytál -
seském, nem ilyen reggelre vágytál.

Szemem térszukíto pillantásokat vetne
a homályosan felsejlo kerevetre.
Bal karfája fél zoknimmal borítva.
A másik fél még heki agyát szorítja.

A konyhában bús, pepita mintás járókövek
fogadnak: árnyékom a székre is követ.
Reggeli gyanánt zsírjába fagyott,
hideg, pénteki kelkáposztát hagyok

az asztalon. Mérhetetlen iszony
önt el tole: ma inkább csak iszom.
Mindeközben pedig egy másik város
megint csak egy másikkal határos

végén heki épp lóhússal enyeleg -
a gondolattól félrenyelek.
Tüdomben a falat, mint ezernyi vasszeg:
jól kezdodik a hét - basszeg!

Lassan éjfélt nyög az óra.
Jaj, nem mentem találkozóra,
csak itthon kushadok,
mint vert hadak
álmain a félelem..
Ez nem győzelem,
érzem, mint bús lóhús,
ha fogak szilánki közt pállik.
Ördögi zaj, vagy égi kórus
emelhetne csak föl? Majd elválik,
mint sárgájától a fehérje,
lényegétől a világ, elmállik...

kinek van, hát jobbra cserélje
életét és aztán csak élje, élje,
míg lelkéről teste le nem hámlik.