Keresés

Tegnap futottam bele egy  japán asztalos videóba amit pár napja raktak fel, ahol az öreg mester kilószám használta az enyvet. Nekünk még általánosban Politechnika órán tanították, és a kerti búturokhoz nem ajánlották az általadd leírt ok miatt. Volt egy kivétel: - Ha mégis használtad kint, menjél rá többször lakkal vagy méhviasszal.

Szia. Hogy mik nem jutnak eszedbe.:-) Mi nagyon sokat használtuk, klószámra. Egy kicsit macerásvolt. Duplafalu edénybe kellett felfőzni, különben leégett és az iszonyú büdös volt. De akkor ez volt.:-) Különben nagyon jó ragasztó volt az asztalosok fához mi festékekhez használtuk. Egy nagyhátránya még volt és pedig az hogy a nedvesedést nem bírta, azonnal elengedett és begombásodott. Még most is van egy kilónyi, őrizgetem vagy tizenöt éve. De jó volt a bőrenyv és a kazeinenyv is no meg a glutolin. De ezeket kiszoritották a modern ecetsavas ragasztók és az igazság hogy jobbak is. Én gyakorlatilag csak a fehér ragasztókat használom, amelyek víztisztára száradnak. Mindre ráírják hogy száradás után vízhatlan, de én eddíg még mindett vissza áztattam.:-)