Keresés

"várta őket a "napos, tágas Nyugat" a maga irdatlan kiterjedésű térségeivel és gazdasági lehetőségeivel"

"nem tudom, hogy mi volt a jobb, egy füstös, sötét keleti gyárban robotolni naphosszat vagy a gazda csordáját terelgetni Wyoming vagy Montana festői hegyvidékein..."

A polgárháború vége és a századforduló közötti időszakban ranchernek vagy cowboynak lenni a Régi Nyugaton, az nemcsak egy foglalkozás volt, de egy sajátos életmód és életérzés is.

Jól fejezi ki ezt ez a versike, amit egy western novellákat tartalmazó könyvemben találtam, magyar nyelvre átbarkácsolva.

"Az öreg tehenész

Ha lelkem végosztás után nem talál nyughelyet,

a napos, tágas Nyugaton, tán lesz, aki eltemet.

Megtaposhatja ló, barom, bárki a sírhelyem,

lehet körülötte borz, kojot, csak palánk ne legyen."

A polgárháború után felszabadított feketék is mentek Nyugatra, főleg Nebraska egyes részeire.

Néhányan eljutottak a Nyugat távolabbi vidékeire is, még cowboyok is lettek némelyikükből, sőt volt fekete rodeólovas és marharabló is.

Ez utóbbira példa egy bizonyos Isom Dart, aki élete vége felé már békés rancherként próbált megélni.

Ennek ellenére gyanúba keveredett marharablás és orgazdaság miatt, 1900-ban Tom Horn lelőtte a coloradoi "legelőháború" során.

Hiába a négernek még marharablóként is nehezebb dolga volt, mint egy fehér embernek...

Amellett a Régi Amerikai Nyugat betelepítési korszakának végéig, nagyjából 1900 környékéig az északi államok gyári munkásainak is simán megvolt a lehetősége, hogy szabad emberként Nyugatra menjen szerencsét próbálni, ha a töke tele lett az egyhangú gyári munkával vagy az alacsony fizetésekkel vagy a kapitalista tulajdonos packázásaival.

Jó, rendben, csak nagyon-nagyon kevesen gazdagodtak meg azok közül, akik Nyugatra mentek, mégis várta őket a "napos, tágas Nyugat" a maga irdatlan kiterjedésű térségeivel és gazdasági lehetőségeivel.

A talpra esettebbek, ha volt egy kis induló tőkéjük, indíthattak a nyugati államokban és territóriumokban valami kis vállalkozást, pl. valami vegyesboltot, fűrészmalmot vagy akár egy kis állattenyésztő ranchot.

De még akik alkalmazottak lettek, azoknak is jobb dolguk volt, mint a zsúfolt Keleten, mert Nyugaton akkor még hiánycikk volt a jó munkaerő, akit meg kellett fizetni.

Pl. a legrosszabb esetben be lehetett állni cowboynak is, igaz, ahhoz tudni kellett lovagolni, de hát azt is meg lehetett tanulni.

Általános megállapítás az amerikai történetírásban, hogy az 1865 - 1900 közötti időszakban a cowboyok az amerikai munkásosztály legrosszabbul fizetett rétegei közé tartoztak, de hát még így is, nem tudom, hogy mi volt a jobb, egy füstös, sötét keleti gyárban robotolni naphosszat vagy a gazda csordáját terelgetni Wyoming vagy Montana festői hegyvidékein...

Mondjuk nehéz is összehasonlítani a kettőt, csak arra akarok utalni, hogy a Régi Amerikai Nyugat a 19. sz. végéig egyfajta pufferzóna volt, a belső vándorlás lehetősége révén a társadalmi-gazdasági feszültségek levezetésének az egyik fő színtere is.

Jó, oké, volt néhány olyan város, ahol célszerű volt lehúzott fejjel közlekedni az utcán a röpködő revolvergolyók miatt, de azért a Nyugat túlnyomó részére nem ez volt a jellemző.:-)

"Egy kérdés: Az északi államokban a munkások, milyen körülmények közt éltek a háború után? Érdekelt valakit? Rabszolgaság, csak más néven..."

Nem az... a munkasok nem tartoztak az eszaki gyaros vagyonaba. A rabszolga tokejoszag (mint mondjuk a lovai/tehenei/gepei) a munkas meg nem. Egyebkent a konkret 1860-as idoszakban valoszinuleg rosszabb volt a "szabad" munkasok elete, mint a rabszolgake, eppen azert, mert ha a rabszolga meghalt, akkor az az uranak vagyonveszteseg (a rabszolgabehozatal tilalma miatt ugye mar messze nem olcso, eldobhato tetel volt egy rabszolga).

Nyilvan nem az elnyomott szegenyekrol szolt ez a dolog, hanem arrol, hogy milyen legyen az uralkodo osztaly (es egy kicsit a kozeposztaly, mert ugye nem csak a rabszolgafelszabaditas hanem a Homestead Act is polgarhaborus esemeny. Csak ugye aztan az USA megse a szabad gazdalkodok allama lett.