Azért nem hiszem, hogy nagy mázlista lennék, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy a saru azt az egy dolgot csinálja ami elvárható tőle: összeköti mechanikusan és elektromosan a síneket.
Nálam ez a vágányzat arra van, hogy az évek során kikísérleteztem a számomra legoptimálisabb geometriát - mert hát a monitoron a rajz egy dolog de a gyakorlati próba az meg rendszerint teljesen más - emiatt mint ahogy írtam már számolatlanul össze és szét voltak húzva a vágányok (most a harmadik lakásban vannak összeépítve, itt is a második szobában, volt már szőnyegen; egyenes-, L-, U- és O- alakú asztalelrendezésen többféleképpen is összeépítve az elmúlt 10 év folyamán, úgyhogy már nem számítok rá, hogy eljutok oda, hogy egyszer csak kontakt hibák lesznek szét-össze tologatástól, egyrészt mert nincs mitől kitáguljon a saru (nem lehet csak egyenesen szét-össze tolni különben törik a töltés), másrészt már csak azért sem mert ebben a lakásban állandóan asztalon volt, és az utóbbi 3 évben a pályarajz 80-85%-ban már nem bolygatott változatlan geometriájú, gyakorlatilag "terepasztal érett". :)
Az teljesen igaz, ha szakaszolni kell, akkor mindenképp kellenek plusz betáplálások, mint ahogy az is, hogy csonkáról messze nem ideális betáplálni, ez fix asztalon nem is így lesz majd, de most ha mozdonyt kell programozni, csak lehúzom a csonkát és ott a programozóvágány, nem kell az asztalon lévő többi mozdonyt leszednem.
Gyárilag átvezetés hibás kitérőm nekem is van, bár az csak az egyik csúcssín-közbenső sínnél szól bele, a papucsok között minden rendben, de például a gyárilag polarizált bázeli, és hármasváltók teljesen jól működnek hosszú évek óta.
Szóval a lényeg, hogy mindenki úgy csinálja magának ahogy csak jól esik, de én a saját gyakorlati tapasztalataim alapján nem látom feltétlenül indokoltnak a saruk forrasztását, és a sűrű betáplálást. |
