Keresés

Te szinte-szintű rész-egészek vánnyadt
fűzfarabszolgáit énvelem együtt
ostorozó Hős! Karod sose petyhüdt:
gyerünk, lapátra velük! Aztán hányjad

egyenest a rút szemétdombra őket,
az oktalan okvetetlenkedőket!
Mert hogy is tudhatná más e földtekén:
e hevületben új testet öltök én,

s Te is öltesz, hogy szavamba ne öltsem
a másikat. Hát nesze, itt e passzus:
fogd a kezedbe, mosolyodj el bölcsen,

s mutasd az utat - irány a Parnasszus!
Mást nem viszünk fel, nem, még ha pörölt sem:
jaj, kifér még egy rím ide? Ki, basszus...

Mert támad nagy Terminátor,
azokban a napokban,
elgondolni is bátor,
merész, vagy badar, botor?
hogy megáll a részeg ész,
csak helyben kotor,
hogy itt minden rész egész,
hogy céltalan már okban,
és célban a cselekvés...

De e hős, ses,
erős kézzel fölgyűrve inge ujját,
csak int: "Na gyere, bujj át
azon a szinte-szinten,
mit néked mutatni kellene,
mert éneked kevés,
és színtelen,
nincs se külleme, se kelleme."
Nincs menekvés,
kussol a dilettánsok seregje,
............lesujt rájuk ses haragja.