Keresés

Részletes keresés

Tibb2 Creative Commons License 2020-03-29 18:37:05 453

A 114. Pennsylvania-i Önkéntes Gyalogezred (Collis zuávjai).

 

 

 

            Don Troiani festménye

A hozzászólás:
Tibb2 Creative Commons License 2020-03-29 18:32:05 452

Köszi!

 

 

Még néhány zuáv alakulat a teljesség igénye nélkül:

 

 

a 165. New York-i Önkéntes Gyalogezred (Duryee zuávjainak 2. zászlóalja).

 

 

 

              Don Troiani festménye

Előzmény:
Felek Ferenc Creative Commons License 2020-03-29 14:12:54 451

Foteltábornoktól ellopva: 

 

Louisiana Tigers

 

A louisiana-i tigrisek elnevezés, először csak egy század beceneve volt, majd egy zászlóaljé, dandáré, végül az Észak-Virginiai hadsereg minden onnan származó alakulatának becenevévé vált. Ez nem volt véletlen, hiszen ezen bátor és kemény katonák, mint mindenre elszánt rohamcsapatok alapozták meg a hírnevüket.

Az elnevezés eredete egy new orleans-i lövészszázadtól ered, amely a Chatham Roberdeau Wheat őrnagy vezette Louisianai önkéntes gyalogság 1. különleges zászlóaljának (2. louisiana-i zászlóalj) egyik alegysége volt. Sok volt közöttük a bevándorló, különös képen az ír származású, akik a város kikötő negyedéből, a dokkok környékéről jöttek. Az egység számos tagja szerzett már katonai tapasztalatokat a helyi milíciában, vagy mint filibuster. Ezekből a férfiakból Camp Moore-ban szerveztek egy egységet, amely később Tigrisekként híresültek el.

1861 tavaszán egy híres filibuster, Chatham Roberdeau Wheat érkezett haza Itáliából New Orleans-ba. Wheat felajánlotta a városnak, hogy felállít egy századot, amelyet később ezreddé fejleszt tovább. Alig dördültek el az első ágyúlövések Fort Sumter alatt, megjelent egy hirdetés a new orleans-i Daily Crescent újságban, amelyben Wheat önkéntesek toborzásába kezdett, letéve ezzel a később hírnevet szerzett egység alapjait. Az egységet kezdetben Old Dominion Guards-nak nevezték. Kellett a reklám, hiszen Wheat önkéntesei, a déli fehér társadalom szegényebb, lecsúszottabb rétegeiből kerültek ki. Talán nem minden alap nélkül, sokan a tehetősebb rétegek tagjai közül meglehetős fenntartásokkal kezelték őket. Ezek a bevándorlók sokszor a társadalom számkivetettjei voltak, akik olyan munkákat végeztek el, amelyekre azt mondták, hogy egy rabszolgát feláldozni kár.

A Tigrisek egy gazdag new orleans-i üzletembernek, Keene Richards-nak köszönhették jellegzetes egyenruhájukat, aki állta a zuáv stílusú egyenruhájuk költségeit. Május 10-én a Tigrisek megválasztották parancsnokaikat (igen a polgárháború kezdetén még divat volt, hogy az alakulatok tagjai maguk közül választás útján jelölték ki az előjáróikat). Talán nem meglepő módon az alapító Wheat lesz a zászlóalj parancsnoka, amit az Louisiana állam hivatalnokai is szentesítettek. Ezennel hivatalosan is felállításra került a zászlóalj.

A zászlóalj első bevetésére a híres Bull Run-i csatában, került sor, ahol bátran helytálltak. A zászlóalj a Potomac hadsereg alárendeltségében lévő, Evans tábornok vezette 7. dandár kötelékében esett át a tűzkeresztségen, amelyben alakulata élén, maga Wheat is súlyosan megsebesült a Matthew’s domb lábánál. Ezek után további összecsapások következtek, Stone Bridge, Pittsylvania, Matthews Hill, Henry Hill. Amelyekben összesen 47 fő veszteséget szenvedtek (12 halott, 31 sebesült és 3 fogságba esett, illetve egyvalaki sebesülten kerül az északiak kezére).

1862 kora tavaszán Ewel hadosztályát, amelynek részei voltak a Tigrisek átvezényelték Stonewall Jackson seregeit megerősíteni a Shenandoah völgybe, ahol végigharcolták az itt indított hadjáratot. Közben történt egy kis változás az egyenruhájukba. Mivel a manassasi csata után az északi zuávokéhoz hasonló kék kabátjuk miatt baráti tűzbe kerültek, azt kénytelenek voltak lecserélni egy barnás-szürke árnyalatúra. A shenandoah völgy után Jacksonnal együtt folytatták a félszigeti hadjáratban és részt vettek a híres hét napos csatában. Azonban a sikereknek meg volt az ára. Az 1862. június 27.-i gaines mill-i csatában elesett Wheat és vele együtt a tigrisek sorai folyamatosan apadtak. Ennek következtében az alakulatot összeolvasztották egy másik zuáv egységgel, az Auguste Gaston Coppens ezredes vezette Coppens zuávokkal. Azonban ez a stabilitás is csak időleges volt, mert új parancsnokuk is hamarosan hősi halált halt, így a Coppens zuávokat, nem sokkal az antietami csata után nem sokkal feloszlatták, a katonákat, pedig más ezredekhez vezényelték.

A Tigrisek története nem ért itt véget, mivel ekkor már az 5. 6. 7. 8. és 9. louisiana-i zászlóaljak alkotta Hays dandárt is ezen a néven kezdték emlegetni. A dandár sem hozott szégyen a Tigrisek hírnevére. Bátran küzdöttek, amelyek közül kiemelkedett a 9. zászlóalj haditette, a második bull run-i csatában, amikor is több, északi támadást is visszavert. Majd szeptember 1-én a D század végzet Philip Kearny északi tábornokkal is. 1863-ban a Hays dandár döntő szerepet játszott a gettyburg-i hadjáratban, amikor is a Winchester melletti ütközetben sikeresen vettek be kulcsfontosságú, északi erődöt. A hadjárat névadócsatájában a második napon kerültek bevetésre, amikor is a keleti temető dombot rohamozták meg és sikerült is elfoglalniuk több ellenséges tüzérségi állást. Azonban a vérrel kivívott sikerüket fel kellet adniuk és vissza kellett vonulniuk a dombról, mivel az erősítés nem érkezett meg.

Azonban nem mindig mosolygott rájuk a hadiszerencse. 1863 őszén Rappahannock Station-nél a dandár fele - 600 ember - az északiak fogságába került. Ez után a dandár sorait ismét feltöltötték, és ismét harcba vetették. Olyan ikonikus csaták következtek, mint Spotsylvania, ahol maga Hays is súlyosan megsebesült.

1864 május végére a folyamatos harc során bekövetkezett veszteségek miatt a Tigrisek létszáma ismét olyan szintre csökkent, hogy a harcképességük megőrzése végett kénytelenek voltak összevonni őket a 2. louisianai „Pelican” dandárral, amely szintén elvesztette a parancsnokát. Az összevont dandár parancsnoka Zebulon York lett, aki korábban hosszú ideig harcolt a Tigrisek soraiban. Az ismét bevethető vált York dandár 1864-ben először a Shenandoah-völgyben harcolt, majd az év végén átkerültek az Észak-Virginiai hadsereghez, ahol Petersburg lövészárkaiban védekeztek. A Tigrisek, igaz ekkor már William R. Peck parancsnoksága alatt részt vettek az Appomattox hadjáratban, de ekkor már nagyon meg voltak tizedelve, számos ezredük alig 100 főt számlált.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!