Foteltábornoktól ellopva:
Louisiana Tigers
A louisiana-i tigrisek elnevezés, először csak egy század beceneve volt, majd egy zászlóaljé, dandáré, végül az Észak-Virginiai hadsereg minden onnan származó alakulatának becenevévé vált. Ez nem volt véletlen, hiszen ezen bátor és kemény katonák, mint mindenre elszánt rohamcsapatok alapozták meg a hírnevüket.
Az elnevezés eredete egy new orleans-i lövészszázadtól ered, amely a Chatham Roberdeau Wheat őrnagy vezette Louisianai önkéntes gyalogság 1. különleges zászlóaljának (2. louisiana-i zászlóalj) egyik alegysége volt. Sok volt közöttük a bevándorló, különös képen az ír származású, akik a város kikötő negyedéből, a dokkok környékéről jöttek. Az egység számos tagja szerzett már katonai tapasztalatokat a helyi milíciában, vagy mint filibuster. Ezekből a férfiakból Camp Moore-ban szerveztek egy egységet, amely később Tigrisekként híresültek el.
1861 tavaszán egy híres filibuster, Chatham Roberdeau Wheat érkezett haza Itáliából New Orleans-ba. Wheat felajánlotta a városnak, hogy felállít egy századot, amelyet később ezreddé fejleszt tovább. Alig dördültek el az első ágyúlövések Fort Sumter alatt, megjelent egy hirdetés a new orleans-i Daily Crescent újságban, amelyben Wheat önkéntesek toborzásába kezdett, letéve ezzel a később hírnevet szerzett egység alapjait. Az egységet kezdetben Old Dominion Guards-nak nevezték. Kellett a reklám, hiszen Wheat önkéntesei, a déli fehér társadalom szegényebb, lecsúszottabb rétegeiből kerültek ki. Talán nem minden alap nélkül, sokan a tehetősebb rétegek tagjai közül meglehetős fenntartásokkal kezelték őket. Ezek a bevándorlók sokszor a társadalom számkivetettjei voltak, akik olyan munkákat végeztek el, amelyekre azt mondták, hogy egy rabszolgát feláldozni kár.
A Tigrisek egy gazdag new orleans-i üzletembernek, Keene Richards-nak köszönhették jellegzetes egyenruhájukat, aki állta a zuáv stílusú egyenruhájuk költségeit. Május 10-én a Tigrisek megválasztották parancsnokaikat (igen a polgárháború kezdetén még divat volt, hogy az alakulatok tagjai maguk közül választás útján jelölték ki az előjáróikat). Talán nem meglepő módon az alapító Wheat lesz a zászlóalj parancsnoka, amit az Louisiana állam hivatalnokai is szentesítettek. Ezennel hivatalosan is felállításra került a zászlóalj.
A zászlóalj első bevetésére a híres Bull Run-i csatában, került sor, ahol bátran helytálltak. A zászlóalj a Potomac hadsereg alárendeltségében lévő, Evans tábornok vezette 7. dandár kötelékében esett át a tűzkeresztségen, amelyben alakulata élén, maga Wheat is súlyosan megsebesült a Matthew’s domb lábánál. Ezek után további összecsapások következtek, Stone Bridge, Pittsylvania, Matthews Hill, Henry Hill. Amelyekben összesen 47 fő veszteséget szenvedtek (12 halott, 31 sebesült és 3 fogságba esett, illetve egyvalaki sebesülten kerül az északiak kezére).
1862 kora tavaszán Ewel hadosztályát, amelynek részei voltak a Tigrisek átvezényelték Stonewall Jackson seregeit megerősíteni a Shenandoah völgybe, ahol végigharcolták az itt indított hadjáratot. Közben történt egy kis változás az egyenruhájukba. Mivel a manassasi csata után az északi zuávokéhoz hasonló kék kabátjuk miatt baráti tűzbe kerültek, azt kénytelenek voltak lecserélni egy barnás-szürke árnyalatúra. A shenandoah völgy után Jacksonnal együtt folytatták a félszigeti hadjáratban és részt vettek a híres hét napos csatában. Azonban a sikereknek meg volt az ára. Az 1862. június 27.-i gaines mill-i csatában elesett Wheat és vele együtt a tigrisek sorai folyamatosan apadtak. Ennek következtében az alakulatot összeolvasztották egy másik zuáv egységgel, az Auguste Gaston Coppens ezredes vezette Coppens zuávokkal. Azonban ez a stabilitás is csak időleges volt, mert új parancsnokuk is hamarosan hősi halált halt, így a Coppens zuávokat, nem sokkal az antietami csata után nem sokkal feloszlatták, a katonákat, pedig más ezredekhez vezényelték.
A Tigrisek története nem ért itt véget, mivel ekkor már az 5. 6. 7. 8. és 9. louisiana-i zászlóaljak alkotta Hays dandárt is ezen a néven kezdték emlegetni. A dandár sem hozott szégyen a Tigrisek hírnevére. Bátran küzdöttek, amelyek közül kiemelkedett a 9. zászlóalj haditette, a második bull run-i csatában, amikor is több, északi támadást is visszavert. Majd szeptember 1-én a D század végzet Philip Kearny északi tábornokkal is. 1863-ban a Hays dandár döntő szerepet játszott a gettyburg-i hadjáratban, amikor is a Winchester melletti ütközetben sikeresen vettek be kulcsfontosságú, északi erődöt. A hadjárat névadócsatájában a második napon kerültek bevetésre, amikor is a keleti temető dombot rohamozták meg és sikerült is elfoglalniuk több ellenséges tüzérségi állást. Azonban a vérrel kivívott sikerüket fel kellet adniuk és vissza kellett vonulniuk a dombról, mivel az erősítés nem érkezett meg.
Azonban nem mindig mosolygott rájuk a hadiszerencse. 1863 őszén Rappahannock Station-nél a dandár fele - 600 ember - az északiak fogságába került. Ez után a dandár sorait ismét feltöltötték, és ismét harcba vetették. Olyan ikonikus csaták következtek, mint Spotsylvania, ahol maga Hays is súlyosan megsebesült.
1864 május végére a folyamatos harc során bekövetkezett veszteségek miatt a Tigrisek létszáma ismét olyan szintre csökkent, hogy a harcképességük megőrzése végett kénytelenek voltak összevonni őket a 2. louisianai „Pelican” dandárral, amely szintén elvesztette a parancsnokát. Az összevont dandár parancsnoka Zebulon York lett, aki korábban hosszú ideig harcolt a Tigrisek soraiban. Az ismét bevethető vált York dandár 1864-ben először a Shenandoah-völgyben harcolt, majd az év végén átkerültek az Észak-Virginiai hadsereghez, ahol Petersburg lövészárkaiban védekeztek. A Tigrisek, igaz ekkor már William R. Peck parancsnoksága alatt részt vettek az Appomattox hadjáratban, de ekkor már nagyon meg voltak tizedelve, számos ezredük alig 100 főt számlált. |
