Maffocska ma délben átment a Szivárvány hídon.
Éjszaka körbejárkálta a lakást, felugrott egy kicsit mellém, ivott, pisilt.Reggel lementem a dokihoz, azt mondta, hogy ez nem a veseügy, az ő értékei kezdődő öregkori vesebaj. Utána levittem a cicát ( doki a szomszéd sarkon) , még nehéz volt betenni a dobozba. Ránézett, mondta, hogy sárga. Néhány éve volt egy ultrahang, utána a hasán nem nőtt vissza a szőr, ott lett sárga a bőre, de a szeme széle is. Ultrahanf, nagy méretű daganat a máján, és egy másik a beleknél. Január végén még nem volt semmi. Három lehetőséget ajánlott. Ma elkezdjük az in fúziót, hétvégén is visszük, utána laparoszkópia, majd onkológia kezelés. Rákérdeztem az esélyekre, megmondta, hogy az egy éve túlélésre nagyon kevés. Második, hogy hétvégén mindenféle injekciók, elbúcsúzunk és hétfőn elengedjük. Harmadik lehetőség, hogy ma elengedjük. A második megoldás szóba sem jött, önző lett volna, csak rólunk szólt volna. Az első csak szenvedést hozott volna. Nagyon nehéz volt a döntés, de elengedtük. Kapott egy hányáscsillapító szurit, egy fájdalom csillapítót. Hazavittük, körbejárta a lakást, megdédelgettük. Visszavittük. . Megkapta a bódítót, még egy dédelgetés, majd szólt a doki, hogy most forduljunk el.
Most éppen meghalunk. Mindenütt őt látom. |