Kedves gré
Attól tartok, hogy szerénységem nagyságrendekkel több gyakorlati életttapasztalat birtokában jobban tudja, mi és hogy müködik kis hazánkban, mint ahogy azt is, mi hogy: nem.
A metaforák: példabeszédek. Igazán sajnálom, hogy kegyed fejében lévő miniverzum határait meghaladják, igyekeztem pedig a lehető legegyszerübb hasinlotakkolnélni, ami még kegyed hez isceljut, lásd, prada cipellő.
Csacsiságai viszont szépen mutatják, azt a szellemi szintet és létformát, amely nekem: gány.
Természetesen nem utálom ezt az irszágot: sajnálom, hogy lezüllesztették, és egy posvány lett, ahonnan értelmes emberek, fiatalok százezrével menekülnek.
Én továbbra sem fogadom el a mindent átható silányság öt, a drekket, a nemzeti rutyutyút.
S megengedhetem magamnak, hogy kinyilvánitások, még ha milliónyi légy zümmög benne jóllakott elégedettséggel:
A szar, még ha nemzetinis:Nem finom.
Kegyednek viszont jó étvágyat hozzá. |