Elnökségéről és az azt követő időszakról szintén az említett cikkből:
"Az egykoron ismeretlen katonatiszt sikereinek köszönhetően nemzeti hősként került ki a polgárháború zűrzavarából, népszerűsége pedig a következő esztendőkben jelentős politikai tőkét kölcsönzött számára. Andrew Johnson elnök 1867-ben egy időre hadügyminiszterré nevezte ki Grantet, majd a Republikánus Párt őt indította jelöltjeként az 1869. évi választásokon. A tábornok hírnevének köszönhetően hamarosan beköltözhetett a Fehér Házba, 1873-ban pedig újabb négy évre meg tudta hosszabbítani mandátumát, kormányzásának időszaka azonban meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult.
A legfőbb problémát az okozta, hogy Grant népszerűségéhez képest vajmi kevés politikusi tehetséggel rendelkezett: ezzel magyarázható, hogy az egyébiránt jószándékú és becsületes férfi alatt számos korrupciós botrány robbant ki, melyekben az elnök gyakran „sáros” bizalmasainak is védelmet nyújtott. Grant ugyancsak tehetetlennek bizonyult az 1873-ban kezdődő gazdasági válság kezelésében, látványos kudarcai pedig – főleg második ciklusa idején – komoly mértékben rombolták hírnevét. Ezzel együtt viszont azt is meg kell említenünk, hogy a tábornok az Egyesült Államok elnökeként komoly erőfeszítéseket tett a Ku Klux Klan visszaszorítására, az alkotmány 1870. évi – tizenötödik – kiegészítésével biztosította a feketék szavazati jogát, és igyekezett felszámolni a szegregáció gyakorlatát. Grant a brit–amerikai kapcsolatok rendezésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett, sikereit azonban az utókor sokkal jobban értékelte a botrányok hatására kiábránduló választópolgároknál.
A látványos kudarcok eredményeként Ulysses S. Grant tábornok 1877-ben távozni kényszerült a Fehér Házból, ám népszerűségét a politikai botrányok sem tudták teljesen elhalványítani. Ezt a háborús hős 1877–79 során tett európai körutazása is igazolta, azonban a hazatérés után az idősödő férfi pályafutásában újabb hullámvölgy következett: vállalkozásai ismét kudarcba fulladtak, a család hatalmas adósságokat halmozott fel, melyek leküzdésére egyedül Grant készülő emlékiratai nyújthattak némi reményt. Nem véletlen, hogy a tábornok élete utolsó éveiben szinte minden energiáját erre a munkára fordította, amit állítólag éppen a halála előtt egy nappal fejezett be. A polgárháború egyik legnagyobb katonai géniusza 1885. július 23-án, a dohányzás okozta torokrákban hunyt el, Mark Twain segítségével megjelentetett memoárjának tiszteletdíjával azonban valóban hosszú ideig biztosította családja megélhetését."
|
