Keresés

Amikor Sheridan 1856-ban fiatal hadnagyként Oregonban a yakima indiánok ellen harcolt, volt egy indián "felesége" (Frances, Francis, Harriet, Sidnayah - a források elég zavarosak a nevét és a törzsi hovatartozását illetően, talán wasco volt).

Ő pedig Sheridan lánya, aki ebből a kapcsolatból született (ha igaz): Emma Sheridan (1857-1886). 

Egyébként Sheridan mindig is tagadta, hogy a nevezetes mondás (Csak a halott indián a jó indián) tőle származna. Phil testvére, Michael Sheridan szerint ez az aranyköpés, vagy valami ehhez hasonló, a tábornok "valami bolond barátja" száján született az 1870-es Piegan Blackfeet háború idején, és Sheridan washingtoni ellenségei nyomban felhasználták a tábornok befeketítésére.

Én is.

Korábban úgy gondoltam, hogy talán Sherman egyengette a nála 10 évvel fiatalabb Sheridan karrierjének gyors felemelkedését, de most, hogy utánaolvastam a neten, nem annyira Sherman, mint inkább egy másik polgárháborús főparancsnok, Ulysses S. Grant volt Sheridan fő mentora és támogatója.

Állítólag igen közeli, gyakorlatilag baráti viszonyban álltak egymással.

Nem csoda, hogy amikor Grant elnök lett, Sheridan a Missouri Military Division főparancsnoka lett, ami az egyik legmagasabb rangú poszt volt az akkori amerikai seregben, gyakorlatilag valamennyi a Mississippi és a Sziklás-hegység között állomásozó csapattest főparancsnoka.

De úgy tűnik, hogy Sheridan egy másik elnökkel, Chester A. Arthurral is jó viszonyt ápolt.

Amikor 1883-ban a már idősödő Sherman lemondott a vezénylő tábornok (commanding general) posztról, valahogy senki sem csodálkozott, hogy azt Sheridan kapta meg. :-)

Sheridan váratlan haláláig (szívinfarktus vagy stroke), 1888-ig töltötte be ezt a pozíciót, ami lényegében az US Army gyakorlati főparancsnoki teendőit jelentette.

Amennyire én tudom, többnyire jó viszonyban voltak egymással.