Sajnos sokat kellett már próbálkoznom.
1. füléből: lenyírtam a szőrt majd megszúrtam a vércukormérőhöz kapott lándzsával. Vér semmi, több szúrás után sem volt egyiknél sem a szükséges cseppnyi vér. Átvilágítottam egy elemlámpával a fülét és megpróbáltam vastagabb eret eltalálni. Ez sikerre vezetett, de pár nap után már nagyon csúnyán nézett ki a füle, ahogy az ereket a tű "szétroncsolta" és vérömlenyek (így nevezik?) alakultak ki. Ezután tértem át a fogínyre.
2. fogíny: A lándzsa itt sem jött be. Csak sokszori / vagy szerencsés szúrás után sikerült vért fakasztani vele. Egy erősebb tűvel kezdtem el karcolgatni (vágni) a fogínyét. 1-2mm vágás, aminek csak egy része volt elég mély a vérzéshez, mert féltem, sajnáltam, nem akartam fájdalmat okozni neki. Ez sem volt 100%-os, mert időnként nyállal szennyeződött a vér, de 10 vágásból 7-8 alkalommal sikerült mérésre alkalmas mintát venni. Viszont 2 hét után már a fogínye is elég csúnya volt, mert tele volt sebekkel és forradásokkal. Így jutottam el felső ajakhoz.
3. felső ajak: Felhajtom, megtörlöm, hogy ne legyen nyálas. Jöhet a karcolás nagyon óvatosan, hogy ne legyen nagyon mély a vágás, mert itt már vérzik rendesen és nincs mögötte csont ami megfogná a tűt. Ha nagyobb a seb, mert megrántja a fejét akkor innen már vércseppeket tud szétszórni a lakásban is. Ezért itt már inkább a lándzsát használom, mert általában 1, de maximum 3 szúrásból az is fakaszt vért. A felsőajakon a karcolt sebek is jobban elfértek, illetve szerintem a fogakat is kevésbé veszélyezteti egy esetleges fertőzés. Szóval nálunk ez vált be.
Eleinte naponta 2x mértem a vércukorszintjét, de manapság már csak 1-2 hetente, mert nem tudok (ár) neki annyi inzulint adni, hogy a vércukorszintje túl alacsony legyen. Már több, mint két éve kap napi 2x 30NE inzulint (14 éves labrador jellegű és méretű kutya).
|
