Keresés

A napokban bontottam fel egy kilós szemes kávét: San Giusto Intenso, 2019. novemberi csomagolás. 

Egy részét az eredeti csomagolásban hagytam, azt becsavartam folpackba, és kint maradt. Ezt az adagot teszem be holnap reggel az őrlőbe.

A nagyobbik részét a mélyhűtőbe raktam, azon belül 2 x kb 150 grammot simítózáras tasakba (adagonként kettőbe), a többit pedig 6 db csatos üvegbe, egyenként 60 gramm fért beléjük.

Ha elfogy a kint lévő adag (vagy ha ihatatlan), akkor következik a simítózáras, majd a csatosüveges kontingens. Ez utóbbit kettesével tervezem a tartályba önteni. 

Majd beszámolok az eredményről, ami garantáltan tudománytalan lesz, csak az én ízérzékelésem lesz a bírája a különböző tárolási módoknak.

Egyszer majd a szelepes simítózárasat is kipróbálom, de nem lenne baj, ha a mégoly kicsi mélyhűtőt is ki tudnám használni.

Én csak akkor leszek a tartályba nagyobb adagot ha vendégek vannak és mindenkinem jó egy fajta kávé.
Ha a tartályba öntöd a negyed kilót és nem fogy elég gyorsan, nem csoda ha a vége felé már nem olyan finom.
A mélyhűtésből kivevésnél pedig ha nem azonnal használod fel mindig ott lebeg a kondenzvíz kicsapódás réme.
Ha nagyobb adagot porciózás előtt vagy eleve anélkül akarsz mélyhűteni akkor érdemes a kivétel után várni egy napot, bár nekem olyankor mindig az motoszkált az agyamban, hogy a lezárt zacskóban is van nedvesség...
Ezekkel a csatos üvegekkel az a bajom, hogy ahogy használod el belőle a kávét annál több az üres hely, tele levegővel. Ezzel szemben a zip-es szelepes zacskóból kinyomom a levegőt és kész.
Egy igazi vákuumos megoldás volna csak jobb talán, de olyannal még nem találkoztam. 
Ezek a vákuumosnak hirdetett tégelyek és edények sem vákuumosak. Két viszonylag jól egymásba illő  műanyag elem és ennyi. Ha lezárod, ne lesz benne vákuum. Mikor le akarod venni a tetejét akkor csinálsz némi vákuumot. És még egy szilikon tömítés, vagy akármi sincs bennük, csak a műanyag csúszik a műanyagon. A rozsdás bökőt ide, hogy egy mézesüveg jobban zár.
Szerintem ha valaki egy vákuumosba, legalábbis a coffeevac-hez hasonlókba hosszabb időre friss kávét tesz, a co2 lenyomja a tetejét idővel. Amikor kilós zacskóban vásárolok azt szét szoktam rakni csavaros üvegekbe, úgy rakom a hűtőbe. Mikor később kinyitom, mindig egész komoly nyomás szokott bennük lenni.  

Igen, valóban félreérthető ez a kifejezés, de valamiért ez honosodott meg annak a leírására, hogy csak annyi kávét teszünk az őrlőbe, és őrlünk meg, amennyit elfogyasztunk. És valóban nem egy hétre előre őrlök, hanem csak beleteszek a tartályba egy nagyobb adagot, akár 250 grammot is.

Korábban úgy csináltam, hogy a mélyhűtóből elővettem egy adagot, azt áttettem egy légmentesen záró dobozba (coffeevac/minivac néven fut), és abból mértem ki a megfelelő adagot. Ezzel azért hagytam fel, mert túl macerás volt. Lehet, hogy a konkrét őrlő miatt is (adagolós Rancilio MD50), mert abból nem, hogy a maradék néhány grammot kellett kikaparni az őrlés után, hanem mondjuk a 18-ból 12-t.

Aztán tavaly megvettem az Eureka Mignont, amiben eleve kevesebb őrlemény marad meg, és úgy döntöttem, nem szívatom magam tovább.

Különben én is azt tapasztaltam, hogy a 250 gramm vége már nem olyan finom, most az új kis ikeás üvegekkel majd ezt is ki tudom küszöbölni.

Uff.