Keresés

Értem. Tehát ha a villanyszerelő ahelyett, hogy a védőcsőbe behúzná a kábeleket, inkább a falhoz, illetve a plafonhoz szögezi és a leágazásokat körbetekeri szigszalaggal, akkor az úgy rendben van, nem?

A kőmívesnek alapvetően tudatában kell lennie azzal is, hogy mi és miért történik. Kötelessége lenne szólnia azzal kapcsolatban, hogy a gazda terve valahol sántít. Sajnos ez nem így van. Sőt, több kőművesnek mondott egyén azt sem tudja, hogy mitől köt meg a mészhabarcs - cement nélkül. Mondhatni, hogy a kőmérges vállalkozók 90-95 százaléka nem szakmunkás, csak beszélt olyannal, aki talán látott valamit. Ez utóbbi fog visszaütni, és nem a kivitelezőre, hanem a házigazdára. Ezen a problémán sem a tervező, sem pedig a szakértő nem tud segíteni.

 Ja hát ha a mesterek és a tulaj sem érti a szakmát, akkor  vak vezet világtalant !

 Ilyenkor kell egy harmadik felet is bevonni. Ezt úgy nevezik , hogy tervező.

 Meg kell terveztetni a felújítást és a munkáért fizetni kell !

 Van egy más megoldás is ez pedig a szakértő felkérése.

 Habár a szakértő ritkán ad tanácsot a jövőre , az inkább a meglévő helyzetet szakérti. És ez is pénzbe kerül.

 Még egy különbség : a szakértői véleményt  vagy figyelembe vesszük vagy sem.

 Alapvetően mindig a tulaj,  a megrendelő dönt.

A mi házunk is tök szakszerűen fel lett újítva. Ezzel sz.pok már vagy tizenéve. Helyre kellett raknom az oromfalat, mert (mint nemrégiben megtudtam) a tűzhomlok kifelé nyomta az egész falazatot, így vakolat nélkül akkora repedések voltak az oldalfalakon, hogy át lehetett integetni a szomszédba. A fal teteje ~15 centivel kijjebb került, mint az alja. Aláalapozás, vízszigetelés, falazat rendbetétele következett.

A falak mindenhol vizesedtek, legfőképpen a fürdőszoba-konyha-szoba között, erre mondták a mesterek azt, hogy nem kell oda vízszigetelés, jó száraz az a fal. A végeredmény: lepotyogó csempék, dohos levegő, a padló kezdett elrohadni. A járólapokat műanyag szemeteslapáttal szedtem fel, mert volt olyan hely is, ahol a döngölt földre rakták le - amúgy 16 centit lejtett a sarokba (pedig anyám felszedette velük, de másodsorra is így sikerült). A csempéket négyzetméteres táblákban vittem a sitthalomra. A fal egy részét szintén a fentebb említett lapáttal bontottam ki az aláfalazás előtt. A vizesek munkája is hagyott kívánnivalót: pl. szűkítőidom helyett nejlonzacskó és cement.

A veranda kapott egy aljzatbetont. Erre felfalazták a falat betonblokkokból. Az ablakokat csak kinyitni és becsukni nem lehetett. Ezután elkezdett süllyedni a fal, az aljzatbeton meg eltörni kezdett, a járólapok pedig megrepedni. Első évben még csak bevakoltam a centis réseket a falon (legalább a havat ne hordja be a szél), a másodikban pedig elbontottam az egészet és felfalaztam vályoggal - rendes betonalapra felhúzva.

És hidd el, nem ez volt az igény. Pár ezer forinttal került volna többe annak idején és még most is élhető lenne a házunk, ha a nagyeszű mesterek időben szólnak. Vagy egyáltalán tudnak azon fogalmakról, hogy 'vízszigetelés', 'alaptest', stb.

Mzm példáján is látható, hogy van egy igény és van egy kivitelező. Betonháló helyett javasolhatták volna a falazat utólagos vízszigetelését is, elmondva azt, hogy annak hiányában szopórollere fog kerülni a tulajdonos...