Keresés

Részletes keresés

nscatto 2 Creative Commons License 2020-01-28 22:38:49 40

Én az úgynevezett nagyivó kategóriába vagyok talán sorolható. Ha van kedvem, akkor megiszok 20 sört, mert miért ne? Ha nincs, akkor meg nem tudnak rávenni, különösen, ha olyan italok vannak,amiket én nem szeretek. Most pl. 3 napja nem ittam semmit, pedig jelenleg is van a hűtőben 8 féle pálinka, borok, hat különböző sör. Egyszerűen nem kívánom. 

Viszont mivel elég sok mindenben mértéktelen vagyok, ezért ha komolyan veszem, akkor képes vagyok meginni olyan mennyiséget, ami 2-3 embernek is sok lenne. Pl. pár éve kollégámmal reggel 8-tól este 18-ig szürcsöltünk egy kocsmában, és másnap, mikor felkeltem, semmi bajom nem volt némi fáradtságon kívül. Amúgy sem vagyok sosem másnapos, teljesen mindegy, mennyit és miket iszom össze. 

A kézremegést okozó esetnél nagyon komoly mennyiséget fogyasztottam, viszonylag kevés étellel. 

 

Egyébként szerintem az alkoholizmus ott kezdődik, amikor valaki egyedül iszik. Ez rám nem nagyon jellemző, sőt, ha pl. azért "kell" meginnom egy pálinkát, mert megfázás, torokfájás, stb. (és a tea, vitamin, gyógyszer stb. nem használ) miatt az jót tesz, akkor kifejezetten rosszul esik még a 62-es Tátra tea is. 

 

De nem én vagyok a téma, hanem te. Az írásod alapján nem vagy bunkó, van szókincsed, tudsz fogalmazni. Vagyis el tudnál beszélgetni lányokkal is. 

 

 

A hozzászólás:
balazska90 Creative Commons License 2020-01-28 21:58:24 37

Amúgy kézremegés szintű elvonással ne viccelj már hogy azt írod nem vagy alkoholista. Legalább magadnak ne hazudj. Igenis az vagy. EGészséges embereknek nincs megvonásuk, azok csak másnaposak ha beisznak.Akinek beépül az életvitelébe szervesen a pia, az alkoholista, ennyi. Függetlenül a stádiumától. Ha kézremegős szintig ittad magad, beépült, az nem hétvégi ivászatokkal jön össze.

Előzmény:
nscatto 2 Creative Commons License 2020-01-28 20:52:05 35

Énsztorim:

 

8 évet éltem együtt azzal, akit bátran nevezhetek életem szerelmének. (Nem utolsó sorban Ő is így volt velem.) Pont 8 év után szétmentünk, rajtunk kívülálló okok miatt. (Azóta is jóban vagyunk, találkozunk, beszélünk, barátok vagyunk, de nem élünk együtt.) Ez igen nagyon megviselt - megvisel még most is, alig 248 napja élek egyedül - de ki számolja? Albérlet, fizetem a vállalkozásomat, törlesztek tartozást, szóval nem fenékig tejfel a sorsom jelenleg. Havi 300000 forintot mindenképpen meg kell keresnem, és akkor még nem vettem zsömlét... Ő elköltözött a közösen bérelt lakásból (én vittem haza, mert költöztetéssel foglalkozom), azért azt az érzést nem kívánom senkinek... most is csurog a könny a szememből, ahogy törnek fel az emlékek:( Hazafelé beittam magam az első kettőbe, és nem lettem második. Ezt folytattam több-kevesebb sikerrel, úgy 3 hónapig, mert reméltem valahol, hogy van folytatás. Amikor kiderült, hogy nem, nincs folytatás, akkor 4 nap alatt megittam kb. 80000.- forintot, leginkább sörből és pálinkából. Az a baj, hogy igényes alkoholista vagyok, és nem iszok meg akármit. Ha nincs olyan, ami a kedvemre való, akkor inkább nem iszom, mert szar nem kell. De akkor komolyan vettem az ivást, és az ötödik nap reggelére megvolt minden tünet, amit egy szakképzett alkesz produkálni tud. Olyan kézremegés, hogy alig tudtam megkötni a gurtnit, illetve muslincaglória a fejem körül. Szóval azt mondtam, hogy ez így nem jó, és azt mondtam, felfüggesztem kissé az önpusztítást. Két napig nem aludtam, nagyon komoly elvonási tüneteim voltak, de kibírtam. Egy hétig nem ittam még egy sört sem, és nem hiányzott. (Nem a faszt nem, de kibírtam.) Aztán kb. egy hét elteltével láttam egy üzletben egy igen kellemes belga sört, megvettem, lehűtöttem, megittam, és nem kellett még 28 (pedig előzőleg volt rá példa bőven!). Nem tartom magam alkoholistának - bár orvosi szempontból biztosan annak minősülök, de ebbe ne menjünk bele, mert az is alkesz, aki minden vasárnap ebéd után megiszik egy pohár sátöláffittet, ugyanis rendszeresen iszik, és az számít az addiktológus szerint.

Szóval ne gondold, hogy nincs tovább, te 29 éves vagy, én 46. Majdnem a nulláról kellett (újra) kezdenem az életemet, ugyanabba a lakásba jövök meg minden nap, ahol 8 boldog évet töltöttem, és minden alkalommal rámdőlnek az emlékek. Nem kívánom senkinek... Nincs lehetőségem elköltözni, mert ahhoz kéne úgy félmillió forint kaució, az meg nincs. 

 

Tehát csak rajtad múlik, ha valóban úgy gondolod, hogy változtatni akarsz, akkor menj el egy konditerembe, hidd el, nem fognak kiröhögni, kinézni. Ha már ott meg tudsz ismerkedni srácokkal, akkor azoknak lesz egy baráti/haveri köre, ahol lesznek lányok. Nem biztos, hogy rögtön az első a feleséged lesz, de talán a második, harmadik, elfogad barátnak. Vagy a húga, barátnője, stb. Csak meg kell adni a lehetőséget magadnak. És igen, kurva szar lesz az első 2-3 éjszaka, de ki fogod bírni, ha akarod. Írd ki a szobába, konyhába, mindenhová: "a könnyű nap tegnap volt." Próbáld meg úgy, hogy első körben nem iszol szeszt 24 órán keresztül. Sokkal könnyebb úgy, hogy ha nem reggeltől-reggelig maradsz józan, hanem mondjuk délután kettőtől másnap kettőig kell "csak" kibírni. Úgy is megvan a 24 óra, de nincs az a tudat, hogy "holnap egész nap nem ihatok." 

És ha megvan egyszer a 24 óra, akkor menni fog a több is. 

 

Tudom, nem vigasz, de akármilyen szar az életed, mindig van, akinek rosszabb, mint neked. Ezt én találtam ki, és bizony sokszor segít továbblendülni. 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!