Szőke Béla Miklós: "Amikor 881-ben a Nagyobb salzburgi évkönyvek írója beszámolt arról, hogy a dunai mark őrgrófja Ar(i)bo és Szvatopluk morva fejedelem megbízásából ad Weniam (Bécsnél) előbb a magyarok (ungari), majd tovább nyugatra, ad Culmite a kabarok (cowari) harcoltak, olyan természetességgel tesz különbséget a magyar és kabar törzsek között, ahogyan azt csak egy, a magyarokat régebb óta alaposan ismerő ember képes megtenni, s a Pannóniában évtizedek óta sikeresen térítő salzburgi szerzetesek között nem is egy lehetett ilyen. Aligha lett volna képes erre, ha csak az Etelközből érkező, alkalmi megbízást teljesítő csapatokról lett volna szó."
http://real.mtak.hu/46728/1/Szabados_2016_Mesterhazy_75_kotet_u.pdf
Szabados György: "Miközben tehát a békés »avarok« új vallásra térnek a Karoling Pannóniában, azonközben egy harcias nép jelenléte körvonalazódik ugyanott, akiknek Nyugat-Európát elérő katonai ereje hatékonyságra és jó helyismeretre vall. Ezeknek tényét erősíti a Salzburgi Évkönyvek 1921-ben felfedezett szövegváltozata, amely 881-hez ezt az eseményt rendeli. »Az első csata a magyarokkal Bécsnél. A második csata a kabarokkal Culmite mellett.« (Primum bellum cum Ungaris ad Weniam. Secundum bellum cum Cowaris ad Culmite.) Erősen hiányos ez a közlés, mert hallgat arról, hogy mely napokon milyen kimenetellel folytak a harcok, de két dolog legalább egyértelmű. Egyrészt az, hogy a csaták helyszíne a Bécsi-medence (Bécs és Kullmitz vagy Kulmberg), másrészt az, hogy a kabarok fegyvertársi minősége bizonyítja: itt Álmos magyarjai, és nem pannóniai »onogur magyarok« harcoltak, hiszen a kabarok még Kelet-Európában váltak ki a Kazár Kaganátus kötelékéből, hogy a Magyar Nagyfejedelemséghez csatlakozzanak. Afelől viszont megint csak találgatni lehet, hogy a magyarok és a kabarok honnan vonultak a Bécsi-medencébe, és hová térhettek vissza onnan. Biztos, hogy még Etelközbe/Dentümogyerbe, vagy már egy Kárpátokon belüli támaszpontra? A kérdés a honfoglalás időrendjét feszegeti. Érdekes, de a kronológia újragondolása a német archeológiában merült fel. Mechtild Schulze-Dörrlamm régészeti anyagra támaszkodva kísérelt meg egy relatív tipokronológiai rendszert kialakítani. Ennek eredményeképpen a 10. századra keltezett anyagot két fázisra osztotta, egy 9. század második felére/utolsó harmadába, valamint egy 10. század első felébe eső horizontra. Végső soron a magyarság Kárpát-medencei jelenlétét a 9. század második felétől számította. Felvetése vegyes fogadtatásra talált a hazai régészek körében. Kedvezően állt hozzá Mesterházy Károly, és a magyarság 895 előtti alapos helyismeretét hangsúlyozta. A közelmúltban Szőke Béla Miklós egy régészeti törvényszerűséggel érvelt a honfoglalás kor előrehozatala mellett. Annak, hogy a 9. század második feléből a magyarok tárgyi hagyatéka nehezen mutathatóak ki, szerinte a »honfoglalók első nemzedéke« jelenség az oka. Ez annyit tesz, hogy a keletről újonnan megjelent népek első nemzedéke régészetileg kimutathatatlan. Így volt ez a szarmatákkal, így az avarokkal: az írott kútfők és – a gyakran pénzzel – keltezett leletanyag között egy emberöltő a hiátus. Szakmai illetékesség híján a régészeti okfejtéseket nem tisztem minősíteni. Szőke Béla Miklós ugyanakkor történészi érvekkel is előállt. Költői kérdésként merült fel nála: 862-ben megérte-e a magyar harcosoknak vállalni a hosszú utat Etelközből az Alpok előteréig, kockáztatva azt, hogy mire odaérnek, addigra okafogyottá válik a megbízatás? Nyilván nem, s ezek a magyarok 862-re már a Kárpát-medencében éltek, a forgandó hadiszerencse miatt nem tudtak volna bekapcsolódni a küzdelmekbe. A magyarok legkésőbb a 9. század közepétől fogva jelen lehettek a Kárpát-medencében, s ott számottevő katonai erőt képviseltek; a 880-as évek elején be tudtak avatkozni a Karoling Birodalom keleti végeinek eseményeibe. Elgondolkodtató Szőke azon meglátása is, hogy a salzburgi annalista képes volt pontosan megkülönböztetni a magyarokat és a kabarokat, amit nem tehetett volna meg egy számára majdnem ismeretlen ellenség láttán. Jóllehet a 862-es hadjárat célterületét közelebbről nem ismerjük, Szőke Béla Miklós azon végkövetkeztetése mindenképpen meggyőzött, miszerint a honfoglalás több évtizeden keresztül zajló eseménysor volt, és jóval 895 előtt vette kezdetét. Visszautalva a 881-ben vezetett hadjáratra, a magyar és kabar harcosok bázisát, kiindulási és visszavonulási területét magam szintén jobban el tudom képzelni már a Kárpát-medencében is, mint még kizárólag Etelközben, a nehezen átlábalható hegykoszorún túl. Aztán ha valóban a Kárpátok övezte tér bocsátotta ki és fogadta vissza a Bécsi-medencében hadakozókat, milyen lehetett a bázisuk? Pusztán katonai támaszpont, vagy már olyan szállásföld, ahol a társadalom békés többsége: asszonyok, gyermekek, öregek, no meg az állatokat tartó és a földet művelő férfiak zöme várta hazatérésüket? Nyilván nem meglepő, ha én az utóbbi eshetőséget vallom." |
