Legkedvesebb cicám, Ducika 2019. december 26-án késő este meghalt. Élt alig többet 13 évnél. Az elmúlt 4 évben 3-szor operálták emlődaganattal, de legutóbb nagyon agresszív, rendkívül gyorsan terjeszkedő daganat jelent meg nála az izmok és erek között. Egy csütörtöki napon vettem észre az első csomót, mire kedden el tudtam vinni az állatorvoshoz, már 3 nagy csomó volt ugyanott. Az orvos, aki a második és a harmadik műtétet végezte, azt mondta, inkább nem nyúl hozzá, nincs értelme, csak a szenvedéseit növelné egy műtét, és akkor is gyorsan kiújulna, az áttétekről nem is beszélve.
Fogyott szegénykém, de december 22-én még szépen, jó étvággyal evett. Aztán 23-án csak pár falatot, 24-én pedig már semmit. Iszonyú gyorsan romlott az állapota. Szaporán és nehezen lélegzett, akkor támadhatta meg a daganat a tüdejét vagy a légzőizmokat. 26-án hívtuk a szomszéd falubéli állatorvost (ez nem az, aki műtötte), hogy altassa el, de karácsonyra hivatkozva nem jött ki és nem is volt hajlandó fogadni. Szegény kiscicám egész életében a megtestesült tisztaság volt, a halála előtt 5-10 perccel még bemászott a WC-be pisilni, de kijönni már nem tudott, én tettem vissza a párnájára. Ezután már gyorsan történt minden, pár perccel később leállt a légzése, de végig magánál volt, miközben keservesen tátogva próbált levegőt venni - de sajnos nem tudott, mert nem működtek a légzőizmai.
Talán másfél-két percig szenvedett így, ami kívülről nézve nem tűnik soknak, de egy fuldoklónak az örökkévalóság lehetett. Szörnyű szenvedéseket kellett átélnie szegénykémnek. Csak annyit mondok, hogy hasonló szenvedést kívánok annak az orvosnak, aki megtagadta tőle a fájdalommentes, kegyes halált.
Az alábbi képek 2019. december 25-én délután készültek, vagyis a halála előtti napon.
 
|
