Keresés

:(((

Nagyon szomorú, hogy ezek a kedves kis társaink ilyen rövid életűek. A te cicád 18 éve még szép kornak számít, bár érthető módon téged ez sem vigasztal. 

Nálunk Ducika valóságos intézmény volt, még egy kis dalt is kitaláltam neki (szöveggel és dallammal), takarítás, főzés, mosogatás vagy éppen gyaloglás közben gyakran ezt szoktam dúdolni. Nevessetek ki nyugodtan, de leírom, hogy Ducikának egy alternatív világot is kitaláltam: ő volt Cicaország császárnője, akit egy szépségverseny győzteseként koronáztak meg I. Izolda néven. Megkoronázása után a császárnő élete végéig hivatalban marad. Cicaország alkotmányos monarchia, a császárnő egyetlen feladata minden évben az aktuális divatszínek meghatározása és kihirdetése - a cicák ugyanis gyengén érzékelik a színeket, kell nekik a segítség. Ducika megkoronázásakor Cicaország egy 5 dimenziós térben létezett, de a cicatudósok időközben meghódították a 6. térdimenziót is. A cicák sokkal okosabbak és fejlettebbek nálunk embereknél, a tudományuk millió évekkel a miénk előtt jár. Mi persze csak az ő 3 dimenziós vetületüket látjuk és érzékeljük, és ez az oka annak is, hogy a mi szűk 3 dimenziónkban nem képesek a most már 6 dimenziós agyukat rendesen használni, ezért tűnnek nálunk sokkal butábbnak. :) 

A cicatudósok komoly műszaki fejlesztések révén megoldották, hogy első és egyetlen emberként látogatást tehessek Cicaországban és onnan épségben vissza tudjak térni. E látogatásról és az annak során szerzett tapasztalataimról sajnos nem mesélhetek, mert az emberiség még nem elég érett annak a kultúrsokknak a feldolgozásához, amivel mindez járna. 

Nem untatlak benneteket további részletekkel, ezt is csak azért írtam le, hogy el tudjátok képzelni, mekkora szeretet vette körül nálunk Ducikát. Most már úgyis mindegy, ez a kitalált cicavilág csak addig volt jó játék, amíg szegénykém élt. 

Az alábbi kép 5 éves korában készült:

:(

részvét mind a kettotoknek*

Részvétem, már családtaggá válik ennyi idő után.

A mi Öregünk, élete utolsó napján. Este még fölugrott a kedvenc fotelbe, másnap reggel már nem kelt föl. 18 évet+4 hónapot volt velünk.

Legkedvesebb cicám, Ducika 2019. december 26-án késő este meghalt. Élt alig többet 13 évnél. Az elmúlt 4 évben 3-szor operálták emlődaganattal, de legutóbb nagyon agresszív, rendkívül gyorsan terjeszkedő daganat jelent meg nála az izmok és erek között. Egy csütörtöki napon vettem észre az első csomót, mire kedden el tudtam vinni az állatorvoshoz, már 3 nagy csomó volt ugyanott. Az orvos, aki a második és a harmadik műtétet végezte, azt mondta, inkább nem nyúl hozzá, nincs értelme, csak a szenvedéseit növelné egy műtét, és akkor is gyorsan kiújulna, az áttétekről nem is beszélve. 

Fogyott szegénykém, de december 22-én még szépen, jó étvággyal evett. Aztán 23-án csak pár falatot, 24-én pedig már semmit. Iszonyú gyorsan romlott az állapota. Szaporán és nehezen lélegzett, akkor támadhatta meg a daganat a tüdejét vagy a légzőizmokat. 26-án hívtuk a szomszéd falubéli állatorvost (ez nem az, aki műtötte), hogy altassa el, de karácsonyra hivatkozva nem jött ki és nem is volt hajlandó fogadni. Szegény kiscicám egész életében a megtestesült tisztaság volt, a halála előtt 5-10 perccel még bemászott a WC-be pisilni, de kijönni már nem tudott, én tettem vissza a párnájára. Ezután már gyorsan történt minden, pár perccel később leállt a légzése, de végig magánál volt, miközben keservesen tátogva próbált levegőt venni - de sajnos nem tudott, mert nem működtek a légzőizmai. 

Talán másfél-két percig szenvedett így, ami kívülről nézve nem tűnik soknak, de egy fuldoklónak az örökkévalóság lehetett. Szörnyű szenvedéseket kellett átélnie szegénykémnek. Csak annyit mondok, hogy hasonló szenvedést kívánok annak az orvosnak, aki megtagadta tőle a fájdalommentes, kegyes halált. 

Az alábbi képek 2019. december 25-én délután készültek, vagyis a halála előtti napon.