"Árpád második fia Tarkacsu volt, és létezett egy karacsáj-cserkesz város, El-Tarkacs.
Tarmacs és Bulcsan pedig kazár hadvezérek"
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=128470335&t=9217757
Tarkač: El-Tarkacs (Элтаркъач) falu a Karacsáj-Cserkesz Köztársaság Uszty-Dzseguti kerületében (Valerij Jermejovics Kvarcsijától többször idéztem). Jelentése: Білий кінь із чорними або рудими плямами, fehér ló fekete vagy piros foltokkal, fehér alapszínű tarkácska ló; Словник української мови в 11 томах, Академічний тлумачний словник, 1970—80, 10. köt., 1979, 41).
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=103292940&t=9111571
Termatzu: T'armač kazár hadvezér 730 körül, vö. Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok; Oriental Reprints, Bp., 1985, 89, 93. Uő in: Acta Ant. Hung. X, 1962, 79–84. Gyóni Mátyás in: Magyar Nyelv XXXIV, 1938, 166, 168; Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban; Akadémiai, Bp., 1986, 82. Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása; 2., bőv., átdolg. kiadás, Akadémiai, Bp., 1991, 276, 280. stb. Tar'mach (Tarmač) was a Khazar general, active in the Arab–Khazar Wars of the 720s and 730s CE. He was sent by Parsbit to invade Armenia in 730.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Termecs%C3%BC
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=116973111&t=9111571
A végső soron görög eredetű terem 'palota' szó elterjedt a török népek között is, ahol a termecsü 'palotagróf', 'palatinus' értelmű méltóságnév lett, ebből lett személynév. A termecsü cím közvetve összefügg a kazároknál 730-ban feljegyzett termecs~tarmacs címmel. (Róna-Tas, A nyelv mint forrás, in: A honfoglaló magyar nép. Balassi, Bp., 1997)
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=90841320&t=9189355
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=90760921&t=9189355
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=127769886&t=9189355
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=127593678&t=9189355
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=126654397&t=9189355
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=126534824&t=9189355
Bulčan: Bulchan (Bulčan) or Bluchan (Blučan) was, according to Georgian chronicles, a Khazar general around the year 800 CE. According to the Georgian sources, Bulchan led the Khazar army in its capture of Tbilisi. As part of the surrender terms a Georgian princess named Shushan was supposed to accompany Bulchan back to the khagan's court and marry the Khazar ruler, but the girl killed herself instead. When he returned home with the news, the hapless Bulchan was killed by the khagan in a fit of rage. (Peter B. Golden: Khazar Studies: An Historio-Philological Inquiry into the Origins of the Khazars; Akadémiai, Bp., 1980) A bulcsú szó jelentése 'ikra; halikra, kaviár; lábikra, vádli; bicepsz' (ujgur, kirgiz, kazah, jakut, halha-mongol, irodalmi mongol, burját-mongol, kalmük-mongol, mandzsu stb.). Pritsak próbálkozott korábban a két név összemosásával, míg Golden nem tisztázta végül, hogy különböző kazár személynevekről van szó (Khazar Studies; Akadémiai, Bp., 1980, 171–3.). A bulan egyébként a gímszarvas legközelebbi rokonának, a vapitinek a törökös elnevezése, tatárul egyszerűen 'szarvas'-t jelent (bolan). There is also another, third, person with a similar name: in 901, a Khazar king K.SÂ b. B.LJÂN attacked Darband, and Minorsky wished to connect this person with the rank or name of our general. V. Minorsky, A History of Sharvān and Darband in the 10th–11th centuries, Cambridge 1958, p. 42 (17.33), p. 106 n. 1; V.F. Minorskij, Istorija Širvana i Derbenda X–XI vekov, Moscow 1963, p. 65 (19.32), p. 143 n. 92; cf. Golden, Khazar Studies, Vol. I, pp. 171–3, 199. O. Pritsak, “The Khazar Kingdom’s Conversion to Judaism,” Harvard Ukranian Studies 2.3 (1978), pp. 261–281, pp. 261, 272, identified B.LJAN, Bluč‘an, Bulan; criticism: C. Zuckerman, “On the Date of the Khazars’ Conversion to Judaism and the Chronology of the Kings of the Rus’ Oleg and Igor,” Revue des Etudes Byzantines 53 (1995), 237–270, p. 251 n. 51. For my own explanation of the name of Bulan, see D. Shapira, “Two Names of the First Khazar Jewish Beg,” Archivum Eurasiae Medii Aevi, Vol. 10 (1998–2000), pp. 231–240. A grúz krónikát idézi Peter B. Golden, Khazar Studies, Akadémiai, Bp., 1980, 171–72., a Tarikh al-Babot idézi Vlagyimir F. Minorszkij, A History of Sharvan and Darband in the Tenth through Eleventh Centuries, Cambridge University Press, 1958, 17. |
