Nem, csak környékbeli. Elég rossz híre van a kórháznak, nagyjából az összes osztálynak, de nem cáfoltak rá, a családban én vagyok a sokadik, akivel nem klappolnak a dolgok. Mindegy, csak azért vagyok mérges, mert elsőre privátban akartam megkeresni ezt a dokit, mert őt ajánlották. Publikus privát rendelése nincs, így bementem a sebészeti szakrendelésre. Úgy jöttem ki, hogy két hét múlva volt időpontom műtétre, de biztos ami biztos, jól meg is alázott. Közölte a jó ég tudja hány ember előtt, hogy hazudok, hogy ilyen állapotban ez a sérv nekem nem fáj, mert már nyüszítenem kellene, a fájdalomtól. Jelzem, ilyesmiről szó sem volt, hetente egy-két alkalommal kellett pár percre lefeküdnöm, aztán helyre csúdztak odabent a dolgok, és pár perc múlva akár már futhattam is, teljes életet éltem. Azért mentem orvoshoz, mert egyre nagyobb volt a pukli a hasam alatt és nem akartam tovább halogatni, tíz évet éltem így. Gyakorlatilag itt voltam a hülye, mert el kellett volna menni megnézetni másutt is, vagy utánanézni, hogy van-e valahol az országban specialista, akinek pozitív értékelései vannak. De, úgy voltam vele, rutin műtét, ajánlották is a dokit, minek pattogjak, legyen. Plusz, akkora arca volt, hogy bíztam benne, nem alaptalan. Hát, az volt. Landsmann, értem én, hogy ez nem látszik, meg bárkivel előfordul, csak épp nem vigasztal. Az meg pláne nem, ahogyan kezelte a panaszokat a tisztelt főorvos úr. Másnap reggel nrm bírtam saját erőből felhúzni magam az ágyból, épp a nejem húzott fel, amikor belépett a vizitre a nacccságosúr. Annyit tudott hozzátenni, hogy mit lányoskodok, nem fáj az annyira. Jelzem, lépni nem bírtam, alig bírtam egyáltalán mosdóba kimenni. Nagyon nem azt éreztem, mint itt sokan, egyszerűen pusztító érzés volt. Na, ezek után egy kurva forintot nem kapott, pedig ott volt a boríték a zsebben.
A kontroll és a varratszedés már kulturáltabb mederben telt, de érdemben nem reagált a panaszokra. Megnyomkodott közölte, hogy ez ilyen, munkaképes vagyok, viszlát. Jelzem, lehajolni nem tudtam a cipőmet bekötni, az első hetekben gyakorlatilag egész nap csak félig-meddig ültem az irodában, ha mozdulni kellett, az gáz volt. Félnapozni jártam be, de így is úgy estem haza, flektorral keltem és feküdtem. Szóval, maradjunk annyiban, hogy ennek nem szabadna ilyennek lennie, de mivel senki nem találja az okot, mindenki csak terel, én meg másfél éve még szexelni is csak akkor tudok ha előtte kábé fél napig nem eszek semmit. 10 kilót bírok vinni, ha többet emelek, pár perc múlva már sajog és hasogat.
Ez így elégnek kell, hogy legyen egy alaposabb vizsgálatra, de a jelek szerint nem az. |