Keresés

részben zártabb részben meg sokszinű a számos nemzetiséggel és régi temetőket járva uton utfélen például a német ősök sirjaiba botlunk.

Ennek a diverzitásnak az elvesztése az egyik legnagyobb vesztesége a régiónak.

Az Alfölddel összevetve meg hatalmas előnye, hogy a történelmi falusi épitészet azért valamennyire megőrződött és sajnos ennek most van a pusztulása a falvak elnéptelenedése okán.

A hagyományos falusi épitészet visszaállitható mert az épületek megvannak, csak

1. az eredeti fehér vakolat helyett kőporos vakolattal látták el,

2. a szép régi zsalus ablakok helyett műanyag nyilászárókkal,

3. a cserepeket lecserélték palára.

4. a tornácok, loggiák meg befalazva :(

Tehát pénz és akarat kérdése ennek a visszaállitása.

Az Alföldön már késő, ott mindent elpusztitottak.

Mutatok erre neked egy nagyon jó példát.

A két ház azonos stilusban épült azonos időben 1860 tájékán és egymással szemben van Patapoklosin.

A felsőt ugy állitották helyre, ahogy ez az 1850-es 1860-as években megépült.

Mig az also a szemközti ház, az pedig a Kádári időszak átalakitásait viseli magán.

foto Cracowius

Azt hiszem a képek magukért beszélnek?

Hát igen, az egy teljesen más világ volt.

De ez nem csak Somogyban volt így, hanem az ország számos más területén is, ahol a hagyományos paraszti társadalom dominált a kisebb településeken.

Az Alföldön a parasztság polgárosodása jóval korábban megkezdődött, ez a folyamat eredményezte a vegyes ún. paraszt-polgári viseletek és életforma elterjedését.

Ebből a szempontból Somogy valószínűleg a zártabb, konzervatívabb vidékeink közé tartozott, de hát te ezt biztosan jobban tudod nálam. :-) 

A somogyi népviseletek kialakulásáról.

falusi közösség tagjai tudták a ruházat alapján, hogy az elöttük álló férfi: 

paraszt 

pásztor

betyár

iparos

nagygazda

vagy kisbirtokos

mert más volt a ruházat szőrméje, gatyája, nadrágja, mellénye, fejfedoje.

A nő ruházata is jelezte

az illető korát (lány,asszony,vénlány) 

állapotát (gyermektelen, gyászol) 

vallását

gazdasági helyzetét.

A rendi társadalom idején a világi és egyházi hatóságok ügyeltek arra, hogy az egyes társadalmi rétegek ruházatukkal is kifejezzék hovatartozásukat, így ezzel is megkülönböztethetık legyenek.

Rendeletek, tiltások, elmarasztalások születtek a ruházattal kapcsolatban: indok a „pazarlás”, „tobzódás”, „illetlenség” volt.

Föleg a finomabb anyagú, divatosabb, rangosabb szabású, hímesdíszes darabokra adtak ki korlátozásokat (pl. 1812-ben a cifraszőr viselését tiltotta meg a Somogy vármegye gyülése).

Az egyes néprétegek viseletét alaposan ismerni kellett a gazdáknak, birtokosoknak is, mert a cselédek tisztviselık idöszaki munkások pásztorok bérezésének része volt a teljes öltözet, vagy annak egyes darabja.