Amikor olyasmiket olvasok, hogy már edzés van néhány hét után, meg hasprés, hát kis híján tökön szűrom magam. 2018. júliusában műtöttek vágással, de nemhogy edzeni nem tudok, hanem a zoknit felhúzni és féltérdről felállni is körülményes. Ha egy tál levesnél többet eszek egy étkezés során, úgy feszít és szúr odalent, hogy gyakorlatilag lépni nem bírok, olyan érzésem van, hogy mindjárt leszakad az egész. A reggelim általában két túró Rudi, ebédre egy zacskó ropi vagy vaalmi ostya, este tudok valamivel többet enni, ha tudom, hogy utána már le bírok pihenni. De csak háton alszok ha oldalamra fekszek, akkor párnával támasztom ki magam itt-ott, különben néhány perc után már hasogat. Hason aludni? Az kitárt. Mindezt 36 évesen. MR és többszöri ultrahang megvolt, nem találnak semmit, felnyitni senki nem akarja, a panaszok ehhez kevesek. Igaz, én élek ezekkel, nem az orvosok, de sebaj.
Szóval, ha csak az edzésről kell lemondani akár egész életre, azt ne sajnálja senki, amondó vagyok. Nem tudom, nálam mit kúrtak el, de örüljetek, hogy majdnem teljes életetek van, az enyémet szépen szétcsapták, pedig nincsenek nagy igényeim. |