"Akkor miért nem Ausztriát darabolták fel?"
Azért, mert az OMM felbomlása után a törszország Ausztria már magában is egy olyan kis országgá vált, amit már nem nagyon lehetett tovább darabolni. Még úgy is kicsi maradt, hogy tőlünk is kapott területet.
"Hát elvesztették a gyarmataikat, nem?"
A gyarmataikat igen, de az országukat nem. Nem mindegy!...
A korabeli Magyarországon a nemzetiségek többségben voltak. Nyilván szerettek volna az anyanemzetükhöz tartozni. Lásd: koszovói albánok 100 évvel később.
Ez azért nem egészen így van.
A Magyar Királyságban csak a horvátokkal voltak egy nagyon kismértékben többségben a nemzetiségek (magyar 48,5%, nemzetiségek 51.5%), horvátok nélkül nem (magyar 54.5%, nemzetiségek 45.5%).
Mivel azonban Horvátország a Magyar Királyágon belül egy különleges státusszal rendelkezett, megtarthatta országát és állami jellegét is (teljes autonómia, saját parlament, stb.), szinte állam volt az államban, így nem számítható a nemzetiségek közé.
De mindettől függetlenül, a nemzetiségeknek semmi joga nem volt arra, hogy különváljanak attól az országtól, amelyik korábban befogadta őket. Nem szabad elfelejteni, hogy a nemzetiségek többsége (német, szerb, román) bevándorlóként vagy menekültként került az országba. Ráadásul sem a románok-, sem a szlovákok többsége egyáltalán nem is akart elszakadni Magyaroszágtól, sőt a többség még azt sem tudta, nem is érdekelte, hogy egyáltalán vannak ilyen elképzelések. Ez csak néhány száz- esetleg ezer-, a pánszláv propaganda által felizgatott, forrófejű értelmiségi vágya volt. A románok elszakadását
1918.12.01-én a gyulafehérvári naggyűlésen pl. csak 1228 küldött döntötte el.
Egyetlen népnek lett volt csak joga a különválásra, meg is tette, és ezek a horvátok voltak, a már fentebb vázolt státuszuk miatt. Ez viszont a magyaroknak nem is fájt különösebben...
| 
