"Lehet hogy azt írod hogy szereted a hazádat, de nem igaz. Elégedetlen vagy vele, mert kicsi.
Egy álomképbe vagy belezúgva ."
Persze, hogy elégedetlen vagyok vele a kicsisége kapcsán. De semmit nem szólnék, ha mindig is ilyen lett volna, viszont ez az állapot csak egy kis szelete bő 1000 éves történelmének (álomkép? Érdekes kifejezés egy nagymúltú országra).
Nem ilyennek, hanem sokkal nagyobbnak kellene lennie, legalább akkorának, mint amit a Bécsi Döntések jóvoltából sikerült visszaszereznünk:
A legszomorúbb, hogy a magyarság ebben is csak egy önmagát megosztó kérdést talált ahelyett, hogy a revizionizmus egy olyan kohéziós erő, nemzeti minimum lenne, amely összefogná és egységesítené. Ha nem vettétek volna észre, a románok is azért sikeresebbek nálunknál kifelé, mert az országuk és saját érdekeik védelme megkérdőjelezhetetlen számukra, bármilyen pártállásúak is.
Olyanokkal meg miféle nagyobb célok érhetők el, akiknek elég ez a Clemenceau-féle magyarrezervátum, és megtagadják előző, 1000 éves múltunkat? Mert ilyenekben sem haza- , sem igazságszeretet nincs. Ilyen vezetőkkel az ország élén hogyan is lehetne itt jólét, a nagyobb, erősebb, jelentősebb Magyarországról nem is beszélve? |