Keresés

Annyit pontosítanék, hogy a méhész is árusíthat kevert mézet, propolisztinktúrát, de csakis a szükséges engedélyek birtokában: élelmiszer-elöállító hely, ill.végzettség, jövedéki engedély stb. Na, ennek kb 0 méhész felel meg, de elméletileg van rá lehetöség (természetesen nem östermelöként).

Kozmetikai célra olyan viaszt szabad csak használni, ami sterilizált, ezt sem tudja megcsinálni a legtöbb méhész, lévén, hogy órákig kell a viaszt több, mint 110 °C-on tartani.

A méhészek többsége őstermelőként végzi a tevékenységét, így rendelkezik egy azonosítószámmal. Amelyet az árusítás helyén köteles jól látható módon kirakni. Ezen szám alapján tudod ellenőrizni egy ingyenes mobil applikáció segítségével, hogy valóban méhész az illető, illetve azt is hogy milyen terméket állíthat elő, és árusíthat. Természetesen ez nem feltétlen garantálja a viasz minőségét. 

De azt mondanám, hogy jó eséllyel valószínűsítheti. 

A piacokon jobbára nagy a konkurencia harc. Ezért "kínjában" mindenféle vevőcsalogató cifrasággal próbálkoznak, holott a méhész csakis a saját maga által termelt dolgokat árusíthatja. Tehát mézet, virágport, viaszt, propoliszt. 

A méhész csak kiüvegezheti, de nem keverheti mással a mézet. A viaszt különböző tömbökben, de nem gyertyaként. A propoliszt is csak nyers formában. 

A másik amely kissé megtévesztő lehet, a kereskedő és a méhész megkülönböztetésében az, hogy a méhésznek is kötelessége a címkézés. Közel hasonlóan mintha az üzletek polcaira kerülne a kiüvegezett méze. 

Tehát maga a méhész sem vihet már a piacra címke nélküli mézet. Nagyjából 10-15 éve. De még mindig akad, aki azt hiszi a felcímkézett üvegek miatt hogy kereskedők vagyunk. 

Köszi a segítséget. Igazából egy mézet áruló embertől vettem a piacon, látszólag méhész volt, de ki a fene tudja...