"Amikor 557/58-ban tárgyalni kezdtek Bizánccal a kaukázusi alánok közvetítésével, Jusztiniánosz egy, a kutrigurok, utigurok és társaik ellen bevethető ütőképes gárdát látott bennük"
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=115906122&t=9111571
A kutrigurok Bizáncot zaklatták, és 550-ben Jusztinianosz próbálta ellenük felbérelni az utigur (utrigur) népet a Don folyón túlról, mire az utigurok azt válaszolták, hogy nem támadják meg rokonaikat, még ha azok idegen fejedelem – konkrétan Zabergán – uralma alatt állnak is. 555-ben ezek a derék népek még "a kapukon belül" éltek Irán északabbi vidékein, méghozzá "fegyverforgatásból", ahogy szintén Ál-Zakariás írja. A perzsák kisegítő alakulatai voltak. Ezért van több Zabargán különböző időkben a perzsáknál. Nem véletlen, hogy a névnek világos középperzsa etimológiája van ('rövid szakállú').
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=119405683&t=9111571
Ami Jusztinianosz intézkedését előidézte, az egy moesiai betörés volt a kuturgurok (kotzagerek) részéről 549-ben. Eredetileg a gepidák megsegítésére jöttek, de azok közben fegyverszünetet kötöttek a longobardokkal, így a gepidák inkább Bizánc ellen terelték őket. Jusztinianosz akkor uszította rájuk az utigurokat a Don túlpartjáról, amíg ők a gazdag tartományt fosztogatták, megígérve emezeknek a kutriguroknak folyósított évi adót. Szandilkh utigurjai fel is dúlták rokonaik hátországát, aminek egy hat évig tartó belháború lett az eredménye, azonkívül vagy kétezer kuturgur család települt át Thrákiába a harcok elől. A testvérháborúban győztes Zabergán végül 558/59 telén a Duna jegén átkelve három hadoszlopban újra megtámadta Bizáncot, a főváros ellen maga vezetve a sorokat, de a visszahívott, idős Belizár vezetésével a birodalom végül úrrá lett a helyzeten. A kutrigur vezér hatalmas zsákmánnyal megrakodva tért haza a római határokról. Mindez az avar hódítás előestéjén történt. Legközelebb már Baján alattvalóiként, illetve Megalé Bulgária története során, az ottani népek között hallunk az említett ugorokról. A korai időszakra vonatkozóan egyébként Jordanes munkája jelent támpontot, bár legtöbb kézirata az utrigurok neve helyett az ultziagir elnevezést használja.
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=120665694&t=9111571
Egyébként Zabergán főserege, amely Konstantinápolynak tartott, a leírások szerint kb. 7000 főt számlált (vö. pl. Warren Treadgold: A History of the Byzantine State and Society; Stanford University Press, 1997, 213.), és volt még két másik had, amely az átkelés után Thrákiából délre nyomult. Nagyszámú bolgár és szláv segéderőkről adnak hírt a források.
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=120658445&t=9111571
Zabergán bizánci hadjáratával kapcsolatban került elő, hogy a Duna jegén kelt át 558/59-ben (18551.). Agathiasz szerint lovastul-gyalogostul, száraz lábbal, "mintha szárazföld lett volna".
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=115871448&t=9111571
A bizánci–perzsa háború kapcsán írja a bizánci krónikás az 558. évnél, amikor is az utigurokat/utrigurokat tüzelte ellenük Justinianus. 261-ben már előfordul a név I. Sápúr egyik feliratán, világos perzsa etimológiája van, így hívták I. Huszrau egyik miniszterét.
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=115862111&t=9111571
A pahlavi itt egyértelműen középperzsa, a Zabergán nevet perzsa főemberek, hadvezérek viselték. A Zibriqān név 'hold'-at vagy 'rövid szakállú ember'-t jelentett (Hugh Kennedy ford.: Al-Manṣūr and al-Mahdī; State University of New York Press, Albany, 1990, 47).
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=115856709&t=9111571
... a Zabergán parthus eredetű/közvetítésű személynév, és ezek a lovas népek a szászánidák segéderői voltak Bizánc ellen. I. Sápur Kr. u. 261. évi feliratán a görög Zαβρíγαν változataként szerepel a parthus Zbrkn és a pahlavi Zplk'n. 586-ban Khlomarón erődjét is védelmezte a rómaiakkal szemben egy Zabergán.
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=97000380&t=9111571
540/41-ben I. Huszrau szászánida nagykirály egy lovas népcsoportot telepített birodalma végvidékeire. E Zabargán vezette népcsoportnak a neve a pehleviben ’wngr-ként van lejegyezve, Mār Aba életrajzának szír változatában pedig kangarāyē, hangarāyē formában jön elő. Mint önéletírásában, a Karnamagban a sahansah beszámol róla, a mintegy ötvenezer főnyi különítménynek meghagyta nesztoriánus vallását, de később egy részük mégis észak felé költözött ki a birodalomból.
Otto Maenchen-Helfen: "Leader of the Kutrigur Huns about 550–560 [Moravcsik, BT 2, 128. Menander has τόν Ζαβέρταν (EL 17014, 20) and τῷ Ζαβέργα (17024); he would, thus, have written Ζαβέργας]. Justi compared the name with Ζάβαργος in two inscriptions from Tanais, assuming that -an was the patronymic -ana, -an [Justi 1895, 377, 523; Zgusta 1955, 109]. Zabergan is a Persian name. In the inscription of Shapur I, 261, A. D., it occurs as Pahlavi zplk'n, Parthian zbrkn, and Greek Ζαβρίγαν [Honigmann and Maricq 1953, 59]. Although Ζαβέργαν, the general who in 586 defended the fortress Chlomaron against the Romans [Theoph. Sim. II, 8, 7; for Ζαβέρτας, read Ζαβέργας, cf. M. de Saint Martin in Lebeau 1820, 10, 242], might have been the commander of barbarian auxiliaries and, therefore, a barbarian himself, Ζαβεργάνης, a minister of Chosroes I [Procopius I, 23, 25–26; II, 8, 30; 26, 16-19; Anecd. II, 32], was certainly a Persian [Mutafčiev (1932, 67) maintains that Zabergan was a Hephthalite. He does not state his reasons; there are none]."
Zabergán perzsa neve (=rövid szakállú) megint csak arra enged következtetni, hogy mielőtt Bizánc ellen támadásokat intéztek volna, és "védelmi pénzeket" követeltek volna a császártól, ezek a kuturgurok szászánida szolgálatban álltak "a kapukon belül", ahogy Ál-Zakariás fogalmaz. |
