Keresés

A kazár és a morva misszió elindulása között nagyjából két év telt el, erre az időszakra helyezhetjük tehát a bizánci politika pálfordulását, ekkor eshetett ki Itil Konstantinápoly kegyeiből.

Vagy éppen kifejezetten Bizánc idézte elő Kazária hanyatlását? A 9. század második felében ugyanis az avar kaganátus romjain önállósuló dunai bolgárok már a császárváros falait veszélyeztették, míg az avarok politikai összeomlásáért ugyancsak felelős frank terjeszkedés a Balkán északi részein okozhatott problémát. Ezekkel szemben hathatósan fel kellett lépni. Bizáncból útnak indult két, szláv nyelven jól beszélő szerzetes, Konsztantin (Kürillosz) és Mikháél (Methódiosz), hogy a régi avar területeken gründoljon valamit a császár számára. 860-ban már Kazáriában jártak, de III. (Iszákos) Mihály végül sürgetőbbnek ítélte a helyzetet a Duna-medencében, így oda terelte a fivéreket. Küldetésükben szláv nyelvtudásuk alapvető szerepet játszott. A bizánci politika irányváltását az említett fenyegetés mellett az a meggyőződés is motiválhatta, hogy az avarok által a Balkánon egészen a Pelopónnészosz-félszigetig letelepített szláv lakosság az egységes keletrómai rítusú vallás és a "nemzeti nyelvű" vallásgyakorlás révén majd megbízható, hű támaszt biztosít a birodalom számára szövetségesként a különféle politikai törekvésekkel szemben. Az alapvetően szintén szláv lakosságú Dunai Bulgáriát is igyekeztek ennek révén leszerelni. Végül megfelelő előkészítés után Rasztic (Rasztiszláv) morva fejedelem kérte a térítőket Mihálytól: „Népünk meg van keresztelve, mégsincs tanára. Nem értjük a görög és a latin nyelvet ... Nem ismerjük sem az írott betűket, sem azok jelentését, ezért küldjön hozzánk tanárokat, akik megokosítanak bennünket a Szentírás szavaiban és azok jelentésében”.