Keresés

Plesonton terve szerint lovassága két helyen kelt át a Rappahannock folyón: John Buford lovashadosztálya a Beverly-gázlónál, míg David McMurtrie Gregg emberei a Kelly-gázlónál. A két jenki hadoszlopnak Brandy Station-nál kellett volna egyesülnie, pontosan ott, ahol Stuart déli lovassága koncentrálódott. Június 9-én reggel 5 órakor Buford lovasai átkeltek a Beverly-gázlónál. A meglepett déli őrszemek pisztolyaikkal a levegőbe lődözve iszkoltak a fő tábor felé, hogy a kora reggeli ködben felhívják a figyelmet a közeledő veszedelemre. A támadás híre zömében még ágyban találta a déli katonákat, akik közül sokan félig felöltözve, nyergeletlen lovakon vágtattak a már csak alig két mérföldnyire lévő ellenség elé, ahol aztán sebtében felállított védelmi vonaluk megállította a jenkik előrenyomulását.

Buford élcsapatát Benjamin "Grimes" Davis ezredes vezette, akinek embereit a 6. virginiai lovasezred katonái próbálták mindenáron feltartóztatni. Elkeseredett kézitusa bontakozott ki, amelyben a jenkik számbeli fölénye egyre inkább megmutatkozott, azonban mielőtt sikerült volna visszanyomniuk a délieket, váratlan dolog történt. A virginiai lovasok közül Robert Owen Allen hadnagy rátámadt az éppen az embereit rendező Davis ezredesre, és golyót röpített a koponyájába. Parancsnokuk halála pontot tett az északi katonák gyors előrenyomulására, innen kezdve roppant keservesen küzdötték magukat előre az egyre erősödő déli védelemmel szemben.

Mindeközben David McMurtrie Gregg hadoszlopa vagy másfél órás késést szedett össze, amiatt hogy az egyik hadosztály megkésve érkezett a Kelly-gázlóhoz, aztán a déli lovasság kerülőútra kényszerítette őket Brandy Station felé. Mire Gregg megérkezett (egyenesen Stuart hátába, azonban ennek nem volt tudatában), egyetlen déli ágyú újból megállította, így Stuartnak éppen hogy csak, de volt elég ideje arra, hogy csapatokat vonjon ki a Buford elleni harcból és átcsoportosítsa őket a hátulról fenyegető jenki támadás irányába.

tovább?

A Chancellorsville-i csata a déliek győzelmével végződött, de a kemény küzdelem a szürke hadsereget is erősen megtépázta, és a stratégiai helyzeten nem sokat változtatott Virginiában. Robert E. Lee tisztában volt a a veszéllyel, amellyel Vicksburg ostroma és Tennessee középső részének elvesztése fenyegetett, és tudta, hogy a virginiai vidéket már alaposan felélték az itt állomásozó és harcoló hadseregek. Elkerülhetetlen volt, hogy megpróbálja átvinni a háborút az északiak területére, ahol élelmiszert és felszerelést szerezhetett éhező katonái számára. Arra is megvolt a remény, hogy az előrenyomulás miatt az északiak csapatokat vonnak el a veszélyeztetett hadszínterekről, hogy ide csoportosítsák át őket, valamint legjobb esetben, ha egy győztes csatában sikerül szétzúzni a Potomac-hadsereget Washington előterében, talán még békére is rá lehet kényszeríteni a jenkiket. J.E.B. Stuart tábornok (aki azt a feladatot kapta, hogy Culpeperbe vonulva fedezze Lee tábornoknak a  Shenadoah-völgyben menetelő hadseregét) lovashadosztályának élcsapatai május 15-re Brandy Station közelébe értek.

Suart háromszor is -1863. május 22-én, június 5-én és 8-án – felsorakoztatta lovasságát a Rappahannock folyó déli partján, hogy szemlét tartson felettük. Tízezer lovaskatona szemlézése már önmagában sem volt megvetendő látványosság, de az extravagáns Stuart ezt még megfejelte imitált csatabemutatóval és június 5-én egy pompázatos bállal. A folyó északi oldalán az uniós tisztek érdeklődését is felkeltette a távoli ágyúszó, és John Buford tábornok mindebből azt gyanította, hogy a déliek lovassága valahol a virginiai Culpeper környékén koncentrálódik. A június 8-i csinnadratta után a konföderációs Jones tábornok azon spekulált, hogy „a jenkik kétségtelenül észlelték megfigyelőállásaikból ezt a látványosságot, mellyel Stuart felfedte erejét és felkeltette a kíváncsiságukat. Tudni akarják majd, mi folyik itt, és ha nem tévedek, már holnap kora reggel itt lesznek, hogy kiderítsék.”  Jones túlbecsülte az északiak hírszerzését – az északi lovasság parancsnoka, Alfred Plesonton tábornok továbbra is meg volt győződve arról, hogy Stuart Culpeperben van - viszont abban valóban nem tévedett, hogy másnap megpillantja az ellenséget. Az amerikai történelem legnagyobb lovascsatája volt készülőben, melynek során 18.456 lovaskatona csapott össze egymással.

       Don Troiani festménye