Egyetértek. A Hummels-mániám abból fakad, hogy:
- elment a fő riválisunkhoz, ahol ő nyújtja a legstabilabb formát. Ha a Leverkusenhez vagy az Atletico Madridhoz ment volna, letojnám. De hogy a minden héten legfőbb riválisunkat segítjük azért, mert az edzőnk képtelen megbízni azokban, akik képesek 4-nél tovább számolni, az nem kicsit bosszantó, s bőven túlmutat az éppen aktuális edzőnk teljes alkalmatlanságán.
- hogy épp Hummels ment el (s nem Boa vagy nem Hernandez nem jött), az azért súlyosbító tényező, mert a Jupptól megörökölt csapatban volt kb. 3-4 játékos, akik az átlagosnál lényegesen intelligensebbek, s értenek is a játékhoz, illetve stresszhelyzetet az átlagosnál jobban tűrik, illetve akik képesek a saját posztjukból adódó feladatokon túli jelentős pluszra. Ilyennek gondolom Neuert, Thiagot, Müllert és Hummelst. (Nagy kérdés számomra, hogy lesz-e valaha ilyen Kimmich, illetve kb. háromhetente változik a véleményem Lewa kapcsán-:) Na most ha megnézed, hogy Hummels távozása és többek érkezése óta mi történik Müllerrel, majd most már Thiagóval is, akkor azt látod, hogy ez az edzőnk részéről egy nagy valószínűséggel sok tekintetben tudat alatti, szándékon kívüli, mindenesetre bizalmatlanságból fakadó "stratégia": rotálja, tologatja, majd elbizonytalanítja a gondolkodni is képes játékosokat, majd bebizonyosodik róla, hogy eljárt felettük az idő, s cserében jobban bízik azokban, akiket tovább tud tologatni a sakktáblán az elégedetlenség jele nélkül. Mindennek pedig logikus és rövid távon érvényesülő következménye, hogy nincs vezére a csapatnak, s egy kiélezett helyzetben (pl. 10. perces kiállításnál; egy félig komoly ellenfél a BL-ben) összeomlik minden.
Amellett, hogy bevallom: Hummels személyes kedvencem, az esete ezért kulcsfontosságú Kovac és a csapat szempontjából. |
