Kissé lankadt a fórum, úgyhogy talán helye van egy kis okoskodásnak.
Szerintem a társas akváriumok nélkülözhetetlen lakói a csigák!
A régi akvaristák valahogy sosem panaszkodtak algásodásra, pedig közel sem voltak annyira ellátva
technikai kacatokkal, elméleti tudásanyaggal, mint a maiak.
A mai "túlszűrt" heti vízcserés akváriumokkal szemben Ők nitrátos és nitrites "öreg akváriumvizekben"
hoztak létre stabil vízi életközösségeket, és ennek ellenére a dolog valahogy működött.
Egyik ismerősöm például 100liter körüli akváriumban tartott többek között fátyolos aranyhalakat kb. 5-6 egyedet,
/akkor még nem számított vétségnek/, a szűrés egy mai szemmel megmosolyogtató levegőpumpával
meghajtott külsőszűrő feladata volt, és mégis az akvárium teljesen problémamentesen üzemelt.
És nem ám naponta egyszer etettünk akkoriban: le is sült volna a képünkről a bőr, ha olyan beesett hasú halaink vannak, mint amiket manapság gyakorta látni lehet. :)
Egyszóval a víz bőven el volt látva mindennel ami az algásodáshoz ideális, mégsem jelentkezett
algásodás, vagy esetleg csak elenyésző mértékben.
Viszont volltak csigáink, szép piros csigák (hólyagcsiga) amik amellett hogy a hulladékot felették,
folyamatosan irtották az algát, már a létrejötte pillanatában. És ez a dolog nyitja, csírájában fojtották
el a bajt.
Gyakorta hallani mostanság, hogy az algásodás okait kell megszűntetni, és nem a problémát kezelni.
De miért is kell akár tízszeresen túlszűrni az akváriumot? "Hát hogy nagyobb szabadsága legyen az
akvaristának, vagyis nagyobb legyen az akvárium tűréshatára".
Nohát ugyanezt a célt szolgálják az akváriumi csigák is, mégpedig bármi más módszernél hatékonyabban.
| 
