Amikor divatba jött a motoros fényképezőgéppel való jelzőlámpás fényképezgetés, több fokozatban dúlt, majd halt el ez a háború. Emlékezetem szerint a 80-as évek első felében zajlottak ezek az események.
Eleinte hitelesnek fogadtak el a hozzászólásban láthatóhoz hasonló felvételt. A következmény a járművezető azonnali elbocsájtása volt. De aztán a vitatható hitelességű képsorozatok miatt több munkaügyi pert vesztett a cég.
Végül a kialakult gyakorlat szerint csak olyan sorozat volt elfogadható, ahol volt egy olyan kép, amelyen a jármű eleje a jelzőlámpa, vagy a megállás helyét jelző vonal előtt van és a lámpa már pirosat mutat. Aztán kellett több olyan kép, amely azt mutatta, hogy a jármű áthalad a kereszteződésen. További követelmény volt, hogy olvasható legyen a rendszám, vagy pályaszám és a felvételen látható egyéb járművekből, vagy személyekből megállapítható legyen az, hogy valóban gyors egymásutánban készültek a képek. Nem pedig több egymást követő forduló képeit csalták össze. Nem volt egyszerű ilyen feltételeknek megfelelő sorozatot készíteni.
Kedvencem volt az a történet, amikor egy sikeres képsorozatot bemutattak az illetékes üzemegység vezetőinek. Azok kikérték a járat adott napi forgalmi jelentését. Megvizsgálták, hogy a megjelölt időpontban ki vezette a buszt. A forgalmi jelentésből az derült ki, hogy a jelzett időben a busz a kereszteződéstől távoli végállomáson állt és éppen műszakváltás volt. Az pedig kideríthetetlen volt, hogy a fényképezőgépen volt-e rosszul beállítva az idő, vagy a forgalmi jelentést vezették hamisan. De egyik vezetőre sem lehetett rábizonyítani a dolgot.
|