4. nap.
Az Akamas félsziget északi részéhez indultunk. Az első megálló Latsi kikötője volt. Itt az első utunkba akadó „Kék Lagúna” hajókirándulást szervező iroda lebeszélt az aznapi vízre menetelről, mondván nagyok a hullámok, meg a szél és így nem is mennek ki. Mi hagytuk magunkat rábeszélni a kirándulás elhalasztására, így elindultunk a tenger felett magasan húzódó sziklapart menti sétányon. A kék mindenféle árnyalatával színezett tenger és a kis öblökkel csipkézett parton 2-3 órát sétáltunk.
  A kocsit Afrodité fürdőjénél hagytuk. Innen csak gyalog, meg terepjáróval lehet továbbmenni. Úgy általában igaz, hogy az Akamas félsziget rejtett látnivalóihoz terepjáró, vagy szervezett Jeep túra a megfelelő közlekedési eszköz. Néhányan próbálkoztak sima kocsival, de pár száz méter után belátták, hogy kár kockáztatni a nyaralás nyugalmát.
 
Visszafelé benéztünk Kathikasba, a környék bortermelésének központjába. Döbbenetes, hogy a gyakorlatilag szinte töredezett szikladarabokból álló talajon látszólag milyen jól megél a szőlő. Maga a városka már eléggé turistás, a házak nagy része kiadó. A központban vagy 3-4 étterem várta az idény vége miatti tátongó ürességgel az arra járókat.
 
A városban volt egy nagy felirat, „Adonisz fürdője vízesés, minden autóval megközelíthető”. Hittünk az ajánlásnak, de amikor kb. 20 percnyi normál út után egy sziklás, hepehupás és jó meredek útra terelt, ami a GPS szerint még vagy két km hosszig tartott volna, lemondtunk a vízesésről. Nem volt szívem a kölcsönzött autót 4 személlyel ilyen helyre vinni.
Hazafelé még betértünk egy szamár farmra. A szamaragoláshoz már késő volt, de meg lehetett nézni a csacsikat, köztük egy 2 napos kicsit is.
| 
