Keresés

Nem önzés. Végesek a lehetőségeink, a szörnyülködés meg nem segít semmit. Éppen elég, ha a közvetlen környezetünkben segítünk, ha tudunk. Még az is sok.

Én sose voltam fönt a Facebookon, és nem is tervezem, hogy regisztrálok. A magánügyeimet csak e-mailben tárgyalom ki azzal akire tartozik, ami közérdekű, az meg legyen nyilvános fórumon. Sajnálom, hogy mindenki átköltözött az Indexről a F-ra.

Nekem is jelzett az index, hogy mozgás van.

Ha már ilyen szépen összejöttünk, nem beszélgetünk tovább?

Például a bársonytalpú kényurainkról és a királylányokról?

Nekem legalábbis nagyon jól esne.

Hiányzanak a régi cicálkodások. Épp a múlt héten csömörlöttem meg a FB-tól.

Ott minden macskás csoportot figyeltem, és azt vettem észre, hogy szorongva

nyitom meg az oldalt, mert ömlenek rám az elhagyott, megkinzott, beteg állatok.

S én nem tudok rajtuk segiteni. Időnként egy-egy utalás megy ugyan egy megható

poszt után, de ez semmi. Csupán az én lelkiismeretem megnyugtatása. Átmenetileg.

Igy aztán kigyomláltam a FB-omat. Nem akarom, vagy inkább nem birom minden

nap töményen ezt nézni.

Önző gondolkodás? Becsukom a szemem, nem látom?