Keresés

1780-ig a festői szépségű kis Pürgg volt a plébánia központja.

Majd teszek fel egy fotót, most a rendszer valami miatt nem engedi.

A középkorban Grauscharn (más néven Gruscharn) vára feküdt azon a sziklás hegyháton, ahol ma Pürgg található.

III. Ottokár stájer őrgrófnak már 1160-ban  volt itt egy vára, az oklevelek szerint ez volt az Enns-völgyi grófság uradalmi központja.

A falunak két temploma is van, az egyik a Johanniskapelle régen valószínűleg a várhoz tartozott.

A 12. században már biztosan állt, de ennél régebbi is lehet.

Pürgg eredetileg archidiakónusi székhely volt, ami a korabeli egyházi hierarchiában egy viszonylag magas rang volt.

1490-ben a plébánia a Szent György lovagrendhez került, 1599-ben pedig a grázi jezsuitákhoz.

Ennek a festői szépségű kis felső-stájerországi falunak a lakossága az utóbbi 3-4 évtizedben sajnos enyhén csökkenő tendenciát mutat.

Az 1869. évi ausztriai népszámlálás szerint a falunak 692 lakosa volt, aztán 1880 és 1939 között 630 és 712 fő között alakult a lakosságszám, nagyjából stagnáló tendenciát mutatva.

Az idegenforgalom fellendülésével, meg talán a kisebb tanyák beolvadása révén az 1960-as évektől nőtt a lakosság, a csúcsot 1971-ben érte el 1.096 fővel.

Azóta enyhe csökkenés figyelhető meg, a 2018. január 1-jei hivatalos lélekszám 998 fő volt.

A II. vh. előtt a falu főként állattenyésztésből (almgazdálkodás) élt, később azonban megvetette a lábát itt a turizmus, elsősorban a síturizmus, ma már ez és az ehhez kapcsolódó vendéglátás számít a vezető gazdasági tevékenységnek.

Mint mondtam, festői szépségű falu, de ha valaki már ott van, akkor érdemes rászánni az időt és felmenni az almra, az ún. Tauplitzalmra, ahonnan fenséges panoráma nyílik szinte minden irányba, de főképpen a Totesgebirge és a Dachstein irányába.

Sajnos a község politikailag már nem önálló, a 2015. január 1-jei stájer közigazgatási reform óta Bad Mittendorf község résztelepülése, de ez a szépségéből és a turisztikai értékéből mit sem von le.

Néhány további infó a kitelepítésben leginkább érintett Tauplitz község további fél évszázadáról:

1753 vagy nem sokkal azután: két katolikus missziós papot rendelnek ki Bécsből a faluba (szervita rendbelieket).

Egy kis ideiglenes templomot építenek a faluba, ahová a Vorau-i apátság kanonokja jár ki misézni.

1771-től: világi papok gondozzák a tauplitzi híveket.

1780 körül: az önálló tauplitzi plébánia megalapítása.

1785: a jelenlegi Szent Kereszt plébániatemplom felépítése.

"A bécsi udvar 1751. december 13-án kapta meg a kitelepítendő személyek első listáját, amelyen 10 felnőtt és 10 gyerek neve szerepelt. Az összehívott transzmigránsok azonban tiltakoztak amiatt, hogy a gyermekek ilyen hosszú utazást télvíz idején biztosan nem viselnének el, így Mária Terézia rendeletét további intézkedéséig visszavonta."

A történet vége az 1752 és 1753 évi kitelepítések voltak, majd ha sikerül beszereznem az anyagot, írok ezekről is röviden.

Az 1752 évi csoport került hartai kitérővel 1753. tavaszán a Pest megyei Ikladra, a református Ráday I. Gedeon gróf birtokára.

Eredetileg ők is Erdélybe voltak szánva, de miután a tél folyamán a szintén Ráday-birtok Hartán ragadtak, az ottani evangélikus lelkész, Daniel Quirsfeld közbenjárására Ráday gróf befogadta őket az előző évben újratelepített ikladi birtokára.

Az 1753 évben kitelepített csoportról nekem nincs adatom, annyit tudok róluk, hogy Erdélybe kerültek.

A pürggi plébánia területén csak azok maradhattak, akik hűséget esküdtek a katolikus egyháznak.