Keresés

Nálunk a régi sváb-stájer családokban az emberek a nagyszüleiken túl sok esetben a dédszüleikről vagy ükszüleikről is tudták a közelebbi rokoni kapcsolatait vagy ha más nem legalább a nevüket, persze ez nem volt mindenkire igaz, de sok esetben igen.

Amióta meg ki van adva a családkönyv, szinte minden családnak ott van a könyvespolcán, egy rövid, célzott kereséssel bárminek utána lehet nézni.

Hallottam olyat is, nem is egyről, hogy hosszú téli estéken órákon át bújják a könyvet és elemzik az adatait. :-)

A szűkebb családban csak nagyon érintőlegesen, de azért ott is szóba került.

Viszont több régi öreget is hallottam anno büszkén nyilatkozni, hogy "őseink nyakas protestánsok voltak, azért telepítette ki őket Mária Terézia Ausztriából."

Az ilyen szóbeli hagyományok néha meglepően tartósak tudnak maradni.

Ez téma volt nálatok a családban ? A mi családunkban senki nem foglalkozott ilyesmivel, engem érdekel egyedül az őseim története, a nagyszüleikről még tudtak, azon túl semmi.

Az ősök néhány nemzedék alatt megszerették a Galgamentét és akkor már ahhoz kezdtek kötődni, nem az őshazához.

Aki még ott született, annak nyilván nagyon nehéz volt lelkileg földolgoznia a történteket, de akik már ideát születtek, azok más történet.

Ők a kitelepítés történetét max. a szüleik, nagyszüleik elbeszéléséből ismerték meg, majd ahogy kihalt az első telepes generáció, a történetek már csak másodkézből, szájhagyomány útján terjedtek tovább és idővel a jelentőségüket kezdték elveszíteni.

Teljesen persze soha nem kerültek elfejetésre.