Keresés

Az ősök néhány nemzedék alatt megszerették a Galgamentét és akkor már ahhoz kezdtek kötődni, nem az őshazához.

Aki még ott született, annak nyilván nagyon nehéz volt lelkileg földolgoznia a történteket, de akik már ideát születtek, azok más történet.

Ők a kitelepítés történetét max. a szüleik, nagyszüleik elbeszéléséből ismerték meg, majd ahogy kihalt az első telepes generáció, a történetek már csak másodkézből, szájhagyomány útján terjedtek tovább és idővel a jelentőségüket kezdték elveszíteni.

Teljesen persze soha nem kerültek elfejetésre.

Igen. Vagy pedig élnék, de teljesen máshogy néznék ki, más genetikai markerekkel, más családfával.

Azaz akkor még sem én lennék.:-)

Tényleg egy érdekes kérdéskör.

Érdekes a történelem, ha nincs ez a üldözés, te sem élnél, mert az őseid otthon maradtak volna.

Érdekes kis sztori, mondhatni helyi vagy max. mikrorégiós jelentőségű, habár nekem nem annyira, mert a szülőfalumba érkező telepesek egy része épp az ebből a térségből kitelepített protestánsok közül került ki. :-)

Persze lehet ezt a kérdést szélesebb földrajzi régióban, mondjuk egész Ausztriát tekintve vizsgálni, a 18. századi protestáns kivándorlás és kitelepítések kérdéskörét.