Folyt. köv, persze szóljatok nyugodtan, ha már voltak ezek az anyagok, nekem már régóta megvoltak, de most bukkantam ismét rájuk. :-)
A reformáció és a protestantizmus terjedése az Enns-völgyben (1517-től a 17. sz. elejéig):
Miután áttekintettük, hogyan alakult ki a pürggi egyházkerület, foglalkozzunk most azzal, milyen okok vezettek a protestantizmus kialakulásához, elterjedéséhez, s hogyan vált a Habsburg uralkodóház a katolicizmus legfőbb védőbástyájává.
Az előző fejezetben láttuk, hogyan jöttek létre azok a katolikus templomok, egyházkerületek, melyek a hívek lelki gondozására voltak hivatottak. A 15. század végén, a 16. század elején ez az egyházszerkezet még mindig igen ritkás volt, s feladatát nem tudta kellő gondossággal ellátni, a klérus alsó rétege, a parasztság nagy szegénységben éltek, a lelki gondozás sem volt eléggé intenzív. Nem csoda hát, ha a reformáció eszméi ebben a nagylyukú egyházi hálózatban szinte viharos gyorsasággal terjedtek. 1550 körül a nemesség és a parasztság egyaránt megnyílt az új hit számára, s Belső-Ausztria lakosságának kb. 80%-a a lutheránus hitre tért át.
Az evangélikus hit lényege a Bibliához való szigorú visszatérés és a templom jelentőségének visszaszorítása volt. Egy evangélikus keresztény mindenütt, a templomon kívül is tarthatott istentiszteletet, ehhez még lelkipásztorra sem volt szükség, hiszen minden evangélikus keresztény joga és kötelessége volt az evangélium hirdetése. A hit központi tartalma a szó volt, így a bibliák, az énekes- és imádságos könyvek voltak az evangélikusok legfőbb szakrális kellékei. Elérhetősége, emberközelisége, rugalmassága miatt a protestantizmus minden képzeletet felülmúló gyorsasággal terjedhetett.
Ám a Habsburg uralkodóház szigorúan ragaszkodott a katolikus hithez. Így ez a fent vázolt vallásszabadság nem tarthatott sokáig. Habár Károly, Belső-Ausztria hercege ígéretet tett, hogy vallása miatt senkinek a haja szála sem görbülhet meg, mégis hamarosan megkezdte a vallási üldözést. Fia, Ferdinánd, a későbbi császár vasszigorral folytatta az ellenreformációt. Mint mondta: "Inkább sivatagban uralkodnék, kenyéren és vízen élnék, nőmmel és gyermekemmel koldulni mennék, vagy testemet darabokra vágatnám, mintsem az eretnekséget eltűrjem." Úgy vélte, az evangélikus templomok és iskolák, temetők lerombolásával, a lutheránus könyvek elégetésével megfoszthatja az evangélikusokat hitük alapjaitól.
Az evangélikus hit egyik központja az Enns völgyében Neuhaus volt /ma Trautenfels, vára múzeum, 5 km-re Tauplitztól/. Ide 1599. november 15-én érkezett a "vallási reformációs bizottság", vezetője az admonti katolikus főapát volt, tagjai: Andreas Herberstorf és Alban von Moosheim. Mivel az evangélikusok részéről fegyveres ellenállásra is számítottak, Belső-Ausztria hercege és az admonti apátság zsoldoskatonákat is rendelkezésükre bocsátott. A lakosságot összeterelték, katolikus miséhez és áldozáshoz kényszerítették. Az evangélikus lelkészt elkergették, az énekeskönyveket, bibliákat elégették, a templomot felgyújtották. November 17-én még az elszenesedett falmaradványokat is teljesen lerombolták, a föld színével tették egyenlővé.
1600. július 7-én a fenti bizottság a "téves hitbe való visszaesés elleni figyelmeztetésül” egy bitófát állíttatott fel a Neuhaus melletti "szektás" templom helyén.
Ez elrettentő intézkedések még hosszú éveken át folytatódtak, és II. Ferdinánd idejében úgy tűnt, hogy kegyetlen politikájának, valamint legfőbb tanácsadójának, Martin Brenner hercegérseknek köszönhetően az Enns völgyében teljes sikert értek el, s a lakosságot sikerült a katolikus hithez visszavezetniük. Ez a siker csak látszólagos volt, mivel az evangélikusok nem adták fel a hitüket, hanem "illegalitásba vonulva", titokban ápolták azt tovább.
|
