Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
wellarom Creative Commons License 2019-06-28 22:33:13 6379

Köszönöm. Nálunk "csak" a diagnózis ment lassan, amint a CT megtörtént, egy szavam sem lehet, beindult a gépezet, és valamennyi orvosra, akivel kapcsolatba kerültünk neurológán, idegsebészeten, onkológián - csupa jót tudok mondani, professzionális és emberséges hozzáállás. Rákérdeztem a sebészeknél, hogy mi lett volna, ha pár hónappal hamarabb kiderül, mivel állunk szemben. Azt válaszolták, lényegében semmi. :-( Talán kisebb daganatot operálnak ki. Ez persze nem bocsájtja meg a háziorvos és pszichiáter inkompetenciáját... 

Előzmény:
Katbara Creative Commons License 2019-06-28 14:24:11 6377

Kedves Wellarom,

 

Régebb óta olvasom a fórumot, a sok hasznos tanácsot, de hozzászólni eddig nem volt erőm. 

Apukám révén vagyok érintett ebben a témában. Őt sajnos tavaly nyáron elragadta ez a betegség (GBM), de a műtéttől számítva 18 hónapig szinte teljes értékű életet tudott élni. Az állapotának romlására utaló legelső fizikai tünetek az utolsó 2 hónapban jelentkeztek, bár az MR leletek már fél évvel előtte valószínűsítették a kiújulást, de soha nem írták le egyértelműen, hogy amit látnak az a daganat lenne, csak azt, hogy metasztázis valószínűsíthető de az is lehet, hogy "csak" a sugárkezelés következtében létrejött szövetroncsolás jele.   

Soraidat olvasva megint feltört bennem az a szörnyű "mi lett volna ha.." érzés. Édesanyád esete és a mi esetünk között az a hasonlóság, hogy mi is ugyanilyen lassan jutottunk el a diagnózishoz, és ez az, amit a mai napig nem tudok feldolgozni.  

Apu 2016. októberben kapott egy nagyon komoly epilepsziás rohamot, mentő vitte a legközelebbi neurológiai osztályra, ami az ajkai kórházban volt. Sokáig küzdöttek érte, mire stabilizálták. Egy kontrasztanyag nélküli CT vizsgálattal az agyvérzést kizárták, de semmi más vizsgálat nem volt. Epilepszia elleni gyógyszert állítottak be, ami 1 hónapig tünetmentessé tette. Novemberben még egy roham következtében ismét mentő vitte be ugyanabba a kórházba. Megemelték a gyógyszeradagot, és beutalták MR vizsgálatra 4 hetes (!) előjegyzéssel. Ott derült ki a daganat, dec. 18-án. Azt nem tudtuk, milyen betegséggel állunk szembe, mert senki nem mondott semmit azon kívül, hogy kell venni. A műtét Győrben lett volna, de a főorvos úr Karácsony előtt nem akart már műteni, így januárra jegyezték elő. Csakhogy napról napra rosszabbodott az állapota. Egy alkalommal mentő vitte a győri idegsebészetre, de rögtön haza is küldték, mondván, hogy ez az agydaganat tünete, és megint emeltek a gyógyszeradagon. 2 nap múlva , dec 22-én egy újabb roham után ismét mentőt kellett hívni. Azonban saját felelősségre elhoztuk a városunkban levő sürgősségiről, mivel mondták, ők nem tudnak mit csinálni, várni kell, mire kiderül, melyik kórházba tudják továbbszállítani. Kocsival azonnal papucsban és fürdőköpenyben átvittük a győri sürgősségire, ahonnan megint haza akart küldeni a főorvos, hogy majd januárban találkozunk.

Ezt a fajta orvosi hozzáállást egyszerűen nem tudom megemészteni. Pedig nem a pénzen múlott.

Ekkor úgy döntöttünk, megyünk tovább a Bp-i Honvédkórházba. Aznap éjjel ott látták, hogy nagy a baj, tudtak kontrasztanyagos CT-t csinálni, és sürgősséggel megoperálták. Azt is jelezték, hogy lehet, hogy már késő, de 1 hetet biztos nem bírt volna ki. Akkor elveszítettük volna, ha követjük a győri kórház utasításait. Mi gyakorlatilag felülbíráltuk a főorvosi utasításokat, saját felelősségre, de ennek köszönhetjük azt, hogy még 18 hónapot együtt tudtunk tölteni. 

Bocsánat a terjedelmes hozzászólásért, lehet, hogy nem kellett volna mindezt leírnom. 

Mindenkinek hosszantartó jó egészséget, és boldog napokat kívánok!  

 

   

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!