Keresés

Toposz.

Sztrabón (VII, III, 7 -- 11):

"Mi csodálatos van abban, ha Homéros éppen azért, mert nálunk a kereskedelmi ügyletek terén burjánzik legjobban az igazságtalankodás, a legigazságosabb embereknek mondotta azokat, kik legkevésbé foglalkoznak kereskedelemmel és pénzszerzéssel, ezzel szemben kardjuk és ivóedényük kivételével mindenük közös tulajdonban van, sőt közösek náluk az asszonyok és a gyermekek is, a platóni tanításnak megfelelően? S Aiskhylos is szemmel láthatóan egyetért a költővel, midőn a skythákról így nyilatkozik:

A skytha nép lósajtevő s igazságos.

S a helléneknél most is ez a felfogás uralkodik; őket tartjuk a legegyszerűbb és a legkevésbé fondorkodó embereknek, akik nálunk sokkal mértékletesebbek és kevesebbel beérik. Persze a nálunk dívó életmód már majdnem minden nép között elterjedt s megrontotta az erkölcsöket, amennyiben bevitte közéjük a fényűzést, az élvhajhászást, a csalárdságot s a kapzsiság ezerféle módját. Az ilyen erkölcsi romlásból sok minden behatolt a barbárok közé, megfertőzve a többiek mellett a nomád vándorokat is; a tengerrel érintkezők ugyanis kalózkodva és idegeneket öldösve züllenek le és sokakkal összeköttetésre lépve részt vesznek azok pazarlásaiban és szatócskodásában. Mindez látszólag szelídebbé tesz, ugyanakkor azonban megrontja az erkölcsöket s az imént említett egyszerűség helyébe kétszínűséget hoz.

[ ... ]

Amikor Boirebistas, egy geta férfi megszerezte népe felett az uralmat, az emberek a gyakori háborúk következtében nagyon rosszul álltak; ő viszont állandó foglalkoztatással, mértékletességgel, parancsainak teljesítésére való rászoktatással annyira fölemelte őket, hogy néhány év alatt nagy birodalmat teremtett s a szomszédok többségét a geták hatalma alá vetette. Már a rómaiakat is fenyegette, amennyiben nyugodtan átkelt az Istroson és kifosztotta Thrákiát egészen Makedoniáig és Illyrisig; végigdúlta a thrákokkal és illyrekkel összevegyült keltákat is, a Kritasiros alatti boiosokat és tauriskosokat pedig teljesen megsemmisítette. Népének az engedelmességre való szoktatásában segítőtársa volt a szemfényvesztő Dekaineos, aki bejárta Egyiptomot, ott eltanult bizonyos jósjeleket s ezekből mondta meg az isteni parancsokat; őt is kis híján istennek tekintették, úgy, amint ezt már előbb Zamolxisról elmondottuk. A feltétlen engedelmesség egyik jele a következő: parancsszóra kivágták a szőlőtőkéket és bor nélkül éltek."

A Szuda szerkesztői jól ismerték Sztrabónt, tőle kölcsönözték a sztori elemeit. Krum életrajza jól ráillik Boirebistasra, aki évszázadokkal előtte uralkodott azon a tájon. Állítólag mindketten kiirtatták a szőlőket is. 

"Krem [Krum] pedig megkérdezte az avarok közül ejtett hadifoglyokat: »Mit gondoltok, mi miatt pusztult el uratok és egész népetek?« S válaszolták, hogy: »Elszaporodtak az egymás elleni vádaskodások, s elpusztították a legderekabb és legértékesebb férfiakat, aztán a nem igaz úton járók és a tolvajok lettek a bírák szövetségesei, továbbá volt a részegeskedés, mert a bor szaporodtával mindnyájan részegesek lettek; aztán jött a megvesztegethetőség, továbbá az üzletelés, mert mindenki kereskedő lett, s egymást csalta. Ezekből fakadt a mi vesztünk.«"

Ezek szerint az avarok a nagy bőségben, jómódban borivásra és kisstílű seftelésre adták a fejüket, mert már a hadakozáshoz sem füllött a foguk. El voltak látva szláv nőkkel bőségesen, s jó dolgukban már nem tudták, mit csináljanak. Ilyen körülmények között szakadhattak rájuk a frank betörések is.

Borovszky könyvében (Magyarország vármegyéi) ezt találjuk az avarokról:

"Az avar népet főként a fajtalanság és részegeskedés jellemezték, emellett a meghódított szlávokat baromi igába törték."