A kérdésedre meg elfelejtettem válaszolni :) Igen, a hímek valóban szebben énekelnek, vagy inkább úgy lehet mondani, hogy intenzívebben, és éneküket a tojókénál több utánzással tarkítják. Viszont azt az éneket és hívóhangokat, amiket a természetben hallasz a seregélyektől, alapban ne várd el a nevelt madaraktól, mert sajnos ezek nem velük született hangok, hanem úgy tanulják meg őket a kirepülés és az első őszük időszaka közötti időintervallumban az öreg madaraktól.
Mindig mondják, hogy a seregélynek nincs saját éneke, csak utánoz, viszont ez így ebben a formában nem igaz. Van egy, a fajra jellemző pattogó-ropogó, jellegezetes csacsogásokkal, füttyökkel és csiripelésekkel tarkított, egyedi ritmusú éneke, amire mintegy ráfűzi a különféle, a környezetből saját maga által megtanult utánzásait, amelyek jellemzően más madarak különféle hívóhangjai, éneke, de ezek mellett bármilyen egyéb zaj is lehet, ami megtetszik neki. A jellegzetes "csjett" vészhangja (amelyet a természetben gyakran az énekébe is beépít), és az igen kifinomultan üres hangzású, legtöbbször felrepüléskor hallatott "tyiüüííír" hívóhangja sem lesz meg neki. Azt lehet mondani, hogy fogságban, önmagától a fiatal madár rikácsolásokkal egybekötött csiripelő hangicsálással indít, és ebbe fogja szőni idővel az utánzásait, melynek repertoárja évről-évre változik. Ha a seregélyhangokat is szeretnéd tőle, akkor ezeket a hangokat össze kell gyűjteni és tudatosan, sűrűn kell játszani a még fészekben ülő kortól kezdve. Bevallom neked őszintén, ilyesmire nekem se időm, se energiám nem volt sose, ezért ebben nincs tapasztalatom. 17 éves koromban, az első seregélyemnél problémáztam ezen, de később már nem érdekelt. |
